Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

— 11 — Segilse tehát a szülő gyermekét mindenek előtt a szemlélet-szerzésben, hogy teljesen felfogja azt. ami érzék-szervei alá esik. Amit lát a gyermek, lássa egészen: amit hall, hallja tökéletesen. Ily módon a gyermek lelkébe a tárgyaknak tiszta, hamisítatlan képe nyomódik le. s nem téveszti össze egyiket a másikkal: szóval szemlélete helyes és határozott lesz. Most már megnevezheti a szülő a szemlélet tárgyát is: vagyis megmondhatja kicsinyjének, mi a neve azon tárgynak, melynek vonásai előbb hű utánzatban vésődtek lelkébe. A tárgy nevét hangosan, tisztán, érthetően és többször ismételve ejtse ki gyermeke előtt a szülő: mert a kicsike szellemi erejének lassan-lassan környezete minden egyes tárgyával meg kell birkóznia, s igy könynyen össze-téveszthetné egyik nevet a másikkal. Később, midőn a gyermek szelleme már nyiladozik, a tárgyak nevein kívül, ismerkedjék meg a tulajdonság-nevekkel is. Ezek osztogatásában soha sem zsugoriak a szülők: sőt napjainkban mondhatni túlságosan pazarok. A bámulatos, csodálatos, rendkívüli, fölséges, szer-fölötti, isteni. határtalan, szörnyű, borzasztó, óriási s több e-lelék manapság majdnem mindenütt otthonosakká lettek. Nagy figyelmet érdemel tehát a tulajdonság-nevek használata. Ha. a tárgy természetének megfelelő jelzőket hall a kis gyermek, megszokja az igaz s helyes mértéket: nem tulajdonít többet a tárgynak, mint ami megilleti: nem von le egyik érdeméből sem: a viszonyok és helyzetek azonosságát, ellentétességét és esetleges eltérését könnyen fölismeri s híven kifejezi. (lyakran megesik, hogy a gyermek nincs tisztában a kérdésre járó felelettel. Segítse ilyenkor a szülő kicsinyjét, mondja meg neki a feleletet, s mondassa utána vele. Máskor meg, ha észre-veszi a kicsike habozását, vezesse és támogassa lépésről lépésre, mindaddig, midőn már azon ponthoz érnek, hol a gyermek magára hagyatva is biztosan áll, s igy a kicsapázott választ ön-erejéből is határozottan megadhatja. 2. IIa a szülők vallásosai)*) nevelik gyermeküket, munkájuk könnyű és sikeres. Mert, ha a gyermek megismeri s lélekben imádja Istent, nem lesz nehéz megértetni vele: a Teremtő azért áldotta meg az embert a beszéddel, hogy igazat mondjon; hiszen az Üdvözítő maga monda: »Én vagyok az út, igazság és élet.« Nagy hatással van a vallásos érzületű gyermekre, ha a szülő imigyen oktatgatja: Látod, kedves gyermekem! a jó Isten maga az igazság; tehát 0 csak azokat szereti és segíti, s azok kérését hallgatja meg, kik igazat mondanak. Serdültebb gyermekeknél már a szent Irás többi helyére is sikerrel lehet hivatkozni. Igy például: »Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról«. (János 18, 37.) *) Lásd a vallásos nevetés gyakorlati módját „Vallásos nmeién a családban" czimii értekezésem 12—41-ik lapján, a cziszterczi rend pécsi kath. főgimnáziumának 1889-ik évi »Jelentésé«^^