Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1889

Dr. Békefy Remig: Erkölcsös nevelés a családban

De milyen legyen a szó, a beszéd ? Igaz. Vagyis a szó, mint hangos gondolat, hű kifejezője legyen a néma beszédnek, azaz a gondolatnak, és a valóságnak. Az igaz szó becse határtalan. Ha a nyelvről a tiszta igazság pereg le, nyomában bizalom keletkezik, megnyílik a sziv, eltűnik a titok s megfakad a szeretet. Az igaz beszédű embert nem kiséri a gyanú, nem tekintik kancsal szemmel; sőt mindenki tiszteli s becsülésével tünteti ki. Magán élete kifogástalan, s ép ezért nem is takargatja; munka-körét nem éri el a kritika: kötelme teljesítésében nem engedi másnak az elsőbbséget: társalgásában kellemes, mert sérteni, soha sem sért: igazán tud örvendezni az örvendezővel, de kiveszi részét más fájdalmából is: hibáját készséggel bevallja, s mások számára kész nála a bocsánat; barátsága nem puszta hang, hanem gazdag tartalmú cselekedet: érzelmének forrása nem időszaki: akaratának czélzata nem szemfényvesztés; lelkesedésének tárgyát az igazság erejével és a meggyőződés hatalmával karolja át, s a jó ügynek diadalát még áldozat árán is kivívja: a »mondj igazat, betörik a fejed« közmondással szembe néz, mert tudja, hogy az igazság veszthet, de el nem veszhet; öndicséret nem hangzik el ajkáról, mások magasztalása gyanús kincs előtte: az igazsággal nem kérkedik, de habozás nélkül kimondja, ha kell: hallgat, ha a beszéd fölösleges, vagy ártalmas az igazságra, de megnyilatkozik, ha veszélyben forog az igazság: a szórakozó társaságban nem hangadó, mert lépten nyomon látja és tapasztalja, hogy sok beszédnek sok az alja, — komoly tárgyalásokban azonban, midőn az igazsag felismerésére ép érzék, kimondására meg őszinteség és határozottság szükséges» övé a szó. Hol az ajkon mindig igazság ül, otthonos a szívben és tettben is. Az igaz ember ép ezért kerüli az alakoskodást. Nem szereti az álarczot, mert érzi, hogy saját arczát nem futotta el a szégyen-pir. Nem akar jobbnak látszani a valónál, mert tudja, hogy a nagyító lencse által kinyújtóztatott test eredeti térfogatában nem növekedik. Önérzetes, de nem büszke; nem enged levonni igazi sajátjából semmit, de mást nem rövidít meg jogában, mert elve-: mindenkinek a magáét! Tiszteli az embert, s az emberben a természeti, emberi és tételes jogot; de számit mások jog-érzetére is, s megvárja, hogy megbecsüljék. Az egyént szellemi és erkölcsi értéke, s nem az állás fénye és a hatalom nagysága szerint mérlegeli. Az egyszerű polgár-ember előtt ép oly készséggel leveszi kalapját, mint mikor fényes czilinder és bársony alatt rejtőző nagy úr akad eléje; mert nála az ember nem a bárónál kezdődik, s a csiszolatlan gyémánt nagyobb becsű a művészi kivitelű ékszerbe foglalt hamis drága-kőnél. A hatalom gyakorlatában méltányos, a jogot jogosan alkalmazza, a tekintélyt a maga helyén érvényesíti. Nem törekszik befolyásra, de mások gyakran felhasználják befolyását. Mint köz-munkás megállja helyét, mint vezető dísze és példányképe övéinek. A zsarnokságtól irtózik, a gyávaságot szégyenli. Tür, hallgat, míg lehet; de cselekszik, mihelyt az igazság parancsolja. Másét nem kívánja és kisebbíti, mert a magáéval megelégszik. Hűsége megbízható, a bizalommal soha vissza nem él, következetessége minden kivételt kizár, föltevéséhez az igazság egész erejével ragaszkodik.