Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 11 tával, mikor a tiszt úr fizetni tud. A becsületessége iránt nyilvánuló bizalmatlanság hallatára haragra lobban a fiatal katona, a kendőket nem adja vissza, összetűz a házalóval, ez meg ő beléje köt, szó szót ér, éles szóváltás fejlődik, mignem a hadfi kardjához kap, kirántja hüvelyéből és oly veszedelmes csapást mér a házalóra, hogy ez rögtön összeesik s pár percznyi szenvedés után meghal. A tiszt ijedtében fejét veszti s a holtat az ágy alá dugja Az eset csakhamar köztudomásra jut s a törvényszék kezébe veszi az ügyet. A bűnös őszintén megvall mindent; a törvényszék pedig kimondja fejére a végzetes Ítéletet, — a golyó általi halált. Közeledik a kivégzés napja s papot rendelnek a szerencsétlen mellé ! A siralomházhoz menet igy tanakodik magában a pap: Ily fiatal ember, s máris ily nagy bűnös! Mi lehet ennek oka? Belépvén az elitéltnek sötét szobájába, szóba ered vele, s legott meggyőződik vallástani ismeret-gazdagságáról és az ájtatossngi gyakorlatok terén otthonosságári)!. Ekkor kérdi tőle : hogyan tett szert ezen lelki tőkére? Mindezt — volt a válasz — még kis koromban tanultam édes jó anyámtól, ki buzgó kereszténynő volt. E szavak hallatára szinte zavarba jő a pap, s ijedten kérdi: Tehát hogyan követte el mégis ezt a borzasztó bűntényt ? Magam sem tudom hogyan, — feleié a szerencsétlen. Kis koromtól fogva mindig heves természetű voltam, s anyám e téren — fájdalom ! — sok tettemre szemet hunyt... így most is erőt vett vett rajtam az indulat, s ennek hevében, a nélkül hogy tudnám miként, lesújtottam a házalót. S e szavaknál kicsordultak könyei ... A beszélgetés lassan gyónásba ment át, a bűnös elkészült a halálra, mely a fegyverek eldördülése után nyomban bekövetkezett. íme, itt van a szívfacsaró történet! S ha most már kérdjük : mi állitá a fiatal katonát golyó elé ? nein igy kell-e felelnünk : az anya kötelesség-mulasztása ? ! De ha a felsőbb rendeltetésű ember első nevelése a szülők kezébe van letéve; ha egyesek boldogsága, az iskola sikere, a haza üdve és a társadalom jóléte a czél-irányos szülői nevelés folytán születik meg és nyer tartós alapot; s ha a nevelést értékes tárgya, magasztos czélja s egészséges és megtisztult mű-érzéket föltételező eszközei a művészet rangjára emelik, sőt a művészetek művészetévé avatják: nem természetes-e, hogy a szülőnek, mint a leghivatottabb nevelőművésznek, ha eszméjét szándéka és feladata szerint akarja megtestesíteni, mielőtt mű-remekének alakításához fogna, a nevelés józan iskolájának főbb tanaival tisztában kell lennie ; vagyis a gyermek-nevelésre készülnie kell ? ! De mit látunk az életben ? Azt, hogy ma már mindennek megvan a maga előiskolája, csak a gyermek-nevelés ügye az egyedüli mostoha-fiú. — Úgy látszik, még jó ideig általános felfogás marad : minek a gyermek-nevelés módját tanulni, mikor ennek tudása mindenkivel együtt születik ? De ha már nincs is divatban a gyermek-nevelés mikéntjének tanulmányozása, legalább magokkal vetnének számot, kik a család alapítás töretlen útjára lépnek. De még ezt sem teszik. Tekintsünk csak kíváncsiságból egy fiatal jegyespár gondolat-világába! Mit látunk itt? A leendő férj azon töri fejét: milyen ruhát, ékszert és dísztárgyakat vegyen arájának nászajándékul ? hol tartsa menyekzőjét? hányan és kik legyenek hivatalosak a lakodalomra? Az anyának készülő fiatal jegyes pedig azon tépelődik: milyen ruhát szabasson esküvőre ? sikerül-e majd úgy megkészíteni, mintha csak rá volna öntve ? hány nyoszolyó leány legyen az esküvőnél? hány pár tánezol majd a lakodalomban?