Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 40 isteni titkok ünneplését gyónással kezdték meg. Mi e bölcs szokást utánoztuk és megszenteltük, mint hathatós szert, s legalkalmasabb módot a gyűlölettől elkeseredett szivek kiengesztelésére." Nem maradhatott ellen-lábasai mögött, érzelmeinek mélységére, nyilatkozatának határozottságára s meggyőződésének nemességére nézve, a „Kereszténység Szellemé"-nek nagy nevű írója : Chateaubriand sem. „Ezen üdvös intézmény nélkül — mondja ő — a bűnösnek kétségbe kel lene esnie. Kinek keblén künnyíthetné meg lelkének terhét ? Talán egy hű barátén? Ah ! de hány számíthat közülünk az emberek igaz barátságára?! Vagy talán a puszták sivatagjára bizza titkait? A sivatag szüntelen vissza-kiáltja bűnét? szüntelen vissza-hangozza azon harsonákat, melyeknek kebelrázó hangját Nerc'», az apa-gyilkos, anyja sirja körül hallotta képzeletben. Midőn tehát természet és emberek ily részvétlenek, nem megható-e egy megbocsátó Istenre találni ?! A keresztény vallás érdeme, hogy az ártatlanság ós bánat nővérekké lettek !" Szavamat immár beváltottam: elmondtam a vallásos családi nevelésről meggyőződésemet! IIa eszerint nevelitek gyermekeiteket, kedves Szülők! higyjétek el, nem jártok úgy, mint az egyszeri apa és anya. Ezek ugyanis Rousseau elveit követték a nevelésben. Mig gyermekök kicsiny volt, a bajnak csak előjeleit látták; később azonban egész erejével kitört a vihar. Felnőtt gyermekök tudniillik, feslett életet folytatván, sok pénzbe került. A szülők eddig is csak gondosan megtakarított filléreikkel füdözték a taníttatás költségeit. De végre is kiürült a családi pénztár. A mint tanakodnak, hogy mit tevők legyenek, betoppan a fiú s pénzt követel. Nincs egy fillér, de még egy betevő falat se a háznál! — lőn a szülők válasza. A lelketlen gyermek erre botjához kap, atyját és anyját kékre veri. „Irgalom! — kiáltozták a nyomorultak — az Istenért! Irgalom" ! Nincs Isten ! Legalább nekem soha se mutattátok! — feleli féktelen dühvel a fiú. De múlhatatlanul szükséges még, hogy mind az édes apa, mind az édes anya ugyanezen nevelés-elméletnek legyen hive ; mert különben ismétlődnék azon eset, melynek az Egyesült-Államok lakói a harminczas években fül- és szem-tanui voltak : Ollen ezredes mindig nagyra volt vele, hogy az Egyesült-Államokban ő a leghíresebb isten-tagadó. Egyetlen leány-gyermeke egyszer csak hii-telen rosszul lesz s halál-tusáját vivja. A szegény beteg érzi, hogy perczei meg vannak számlálva: megnyugvást keres. Atyjára szegzi szemeit s reszkető hangon mondja: Atyám! Isten elé megyek! szólj tehát, mit higyjek ? Azt-e, a mire te tanítottál ? vagy azt, a mire anyám oktatott ? A bátor katona, kit ágyú tüze és puska-golyó fütyülése soha meg nem ijesztett, leányának halk szavaira fájdalmas görcsöket érez, rá esik gyermekére,