Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 17 — Harmadszor arról, hogy boldogok csak úgy lehetünk, ha Isten törvényeit híven megtartjuk, Ha az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat, — monda az Üdvözítő. Itt nagyon is helyén lesz, ha a szülő megemlékezik a mai lelkiismeretlenség és jellemtelenség okáról, mondván: .Ma már igen sokan nem azt tekintik, mit kell tenniök és kerülniük, mit parancsol és tilt Isten törvénye, mit ir elő a lelkiismeret szava; hanem teszik azt, a mihez épen kedvük van, a mit szeszélyük javall. a mi hoz valamit a konyhára s önző ézéljoknak megfelel". IIa nyilatkozni kell, nézetük megalkotásánál nem az Isten akarata irányadó, hanem kapkodnak fíüiöz-fához, ellesik mások véleményét; kiválasztják ezt, ha előnyös rájok ; mellőzik, ha nincs belőle haszon. Ily felfogást és eljárást az emberi méltóság meg nem tűr. Ha tehát kedves gyermekem — zárja be a sziilő —• boldogúl akarsz élni és halni, gondolkodjál úgy, mint Isten akarja, s beszélj és cselekedjél úgy, mint gondolkodol! Negyedszer arról, hogy egy keresztényre legnagyobb csapás az, ha halálos bűnbe esik; miért is bármi történjék inkább, csak az Istent mfegime bántsuk. Vegyen példát a szülő Szent Blankától, ki gyermekét, a későbbi szent királyt, IX. Lajost, még mint kiskorút, keblére szorítván, így serkentette Isten félelmére: „Fiam, ha meg kellene érnem, hogy te valamikor halálos bűnbe esed. örömestebb látnálak most karjaim közt meghalva!" Ötödször arról, hogy minden tettnek Isten előtt csak annviban van értéke, a mennyiben nem esúpa megszokásból, pusztán emberi tekintetből, vagy önérdekből származik, hanem a hitből, mint forráshói indul ki, s Isten dicéöségére irányul. Ily eljárás mellett, Istenben elő hit ver gyökeret a gyermek lelkében; s így a nevelés czélja el van érve, mert „az Ur félelme a böleseség kezdete". — S valóban az Isten féléimé „a gazdagok, tisztességben levők és szegények dicső, sége ; jobb a kevés az Ur félelmével, mint nagy és ki nem elégítő kincsek." Kiben valódi isteni félelem honol, az saját testét a Szent Lélek templomának tartja, az üdv szavára hallgat, szivében felsőbb-rendű érzelmeket ápol, hajlamait helyes irányba tereli, indulatait fékezi, szenvedélyét nemesíti, szerencsébén szerény, csapások közt szilárd és erős lelkű, lelki világában összhangot teremt, füldi boldogságot élvez, s egyúttal kezében tartja az örök élet biztos zálogát. Egész lelkében meggyőződött erről a jámbor Tóbiás, ki buzgó kitartással tanitgatá gyermekét Isten félelmére; sőt még halálos ágyán is ez volt utolsó intelme: „Halljad fiam, az én szám igéit s azokat szivedbe alapul helyezd. Eletednek teljes napjaiban elmédben legyen az Isten, és óvd magadat, hogy valaha bűnbe ne egyezzél, és el ne hagyjad a mi Urunk Istenünk parancsait!" Ő tehát követendő példát adott a szülőknek, s megmutatá, hogy a szülők ajkai könyvek, melyekből a gyermekeknek Isten törvényeit kell megtanulniok ; mert, a kik kora ifjúságokban nem lettek vallásra oktatva, — mondja XIII. Leo pápa — felnüvekednek azon legfontosabb igazságok ismerete nélkül, melyek az emberekben egyedül tudják megfékezni az észszel ellenkező vágyakat. Az ifjak, kik nem szokták meg az Isten iránti tiszteletet, semmiféle tisztességes életre tanító rendszabályt nem fognak elviselhetni, s mivel soha sem volt bátorságuk kívánságaiktól valamit is megtagadni, könnyen ragadtatnak a közrend felforgatására! . . . . 2