Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

Nem erős igazság-érzék szükséges annak beismeréséhez, liogy ez már mégsem ember fölötti dolog; mert az emberiség élet-története hány meg hány szent életű, láng-buzgalmu és hő keblű egyénről beszél, kik életüket Krisztus törvényeinek megtartásával és szellemének vissza - tükröztetésévél dicsőítették meg!! Szép és fönséges ugyan a ezél, — mondják tán többen —, melyet a föntebbi sorok a nevelés elé tűznek: de hát, mi tűrés-tagadás benne, nem embernek való. Ha az ember égi lény volna, még csak megjárná; de a föld göröngyéhez tapadt embernek társadalomban, államban, emberek közt kell élnie, — tehát oly nevelésben kell részesülnie, mely őt jó polgárrá, hasznos társadalmi taggá alakítja. Megvallom, igazuk van, — de csak részben; abban tudniillik, hogy oly nevelése legyen az embernek, mely jó polgárrá és a társadalom hasznos tagjává avatja. A kérdés másik élénél azonban már nagyon messze van tőlök az igazság; mert a nevelés minta-képe, Krisztus, mindazon erények teljességét egyesíti magában, melyek Isten és embertársaink iránti kötelmeinknek alapot, állandóságot és rendezettséget biztosítanak. Nem adta-e O a felebaráti szeretetnek egész a velőkig megható példáját, föláldozván, Isten létére, önmagát az emberiségért? Nem tanította-e O nyílt szavakkal a felsőbbség iránti engedelmességet, mondván: „Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré, Istennek, a mi az Istené?" — Nem oldotta-e meg () dicső feladatát, a megváltás nagy müvét, teljes odaadással és készséggel, így fohászkodván: „Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tied?" — Nem volt-e O a legnagyobb államférfiú, kijelentvén, hogy „egy akol leszen és egy pásztor?" — A gyermeki szeretet és ragaszkodás, az ifjút szépen jellemző szerénység, a szerencsétlenek szenvedéseinek részvéttel kisérése, a gonoszságnak igazságos megfenyitése, a rossznak jóval viszonzása, a népnek dicsőítő öröm-ujjongásakor is megőrizett alázatosság, a kinok és gyötrelmek üröm-poharának kiürítésekor is feltüntetett lelki nagyság, az üldöztetéstől sem rettegő jogés igazságérzet nem a társadalmi és hazafiúi erények gazdag birtokosának vallják-e Krisztust ? Senkinek sincs tehát méltó oka idegenkedni a nevelés elé tűzött eszményképtől ; mert ha ennek vonásai hű utánzatban vésődnek a gyermeki lélekbe, nemcsak az Istennek leszen ez buzgó imádója, hanem a szülő is jó utódot, a haza is hű polgárt, a társodalom is hasznos tagot, az emberiség is a köz-jóért élni és halni kész munkást nyer benne ! B) Mily fontosságú a szülök hivatása a nevelés terén ? Elkana neje, Anna, — mint a sz. írás elbeszéli - gyermektelen volt. S minthogy a zsidók az ily állapotot megszényenitőnek tartották, Anna, fölmenvén évenkint az Úr templomába, Silóba, mélyen megindulva sirt, bensőleg imádkozott és megfogadta: „Seregek Ura ! ha nézed és megtekinted szolgálód nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és el nem feledkezel szolgálódról és szolgálódnak férfi magzatot adsz; az Úrnak adom őt élete minden napjaiban." — Héli főpap ^ látván, hogy Anna sokáig a földön térdel, részegnek hitte őt; de midőn az aszszony kijelentette, hogy részegitő italt nem ivott, hanem fájdalmának nagysága mélyeszté el lelkét hő imába, — Héli is felhagyott balhiedelmével s igy biztatá