Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1886

— 4 — ráztatására fölhasználják a kiállítás tündéri fényét és pompáját, az öltözet, testmozgás és eléadás csábitó hatalmát. No, és mit érnek a szülék és tanítók intései, ha magok nyíltan és pirulás nélkül nézik végig az olyan ocsmányságokat, melyeken az ártatlanság megbotránkozik, az erény sír, s csak a bűn talál kacagni valót. (Szathmári Értesítő 1886.) — „A fényes színház fáklya, mely mellett eltemetik a jó erkölcsöket." A korai érettség tulajdonképen korai romlottság és elhidegülése a nemes érzelmeknek. A tái'sadalom ma is, mint mindig bizonyos fokú miveltséget kiván tagjaitól, s ki azt el nem sajátitja, fajankó marad ma is, ugy mint az volt a szellemes ókorban és a helytelenül sötétnek nevezett középkorban. A ki nem halad, visszamarad. A ki a haladó kor társadalmi viszonyaival ellenkezésbe helyezi magát, ignoráltatik, s a társadalom a maga utján tovább halad. A társadalom emberekből áll és a haladás útját és irányát is ők, azaz kiválóbb tagjai határozzák meg. A műveltebb osztály van tehát hivatva irányeszmék terjesztésére és ha ezen eszmék az erkölcsi alapot nélkülözik, tévutakra kerül az emberiség. Maga a tudományos kutatás sem ment a tévedéstől s bizonyosan tévúton van, ha a szellemi alapelv tagadása kutatásának eredménye. A ki önnönmagától is eltagadja szellemi részét és csak az érzéki világban véli föltalálhatni az emberi élet minden jelenségeinek alapokát, arra nézve természetesen nem létezhetik erkölcsiség sem, mert a szellemi ós erkölcsi egy és ugyanaz. A szelleminek tagadása következményeiben a közerkölcsiségre veszélyes és a természet örök törvényeivel ellenkezik. S habár ezen iránynak kevés képviselője van s kevesen ismerik alapjában, de tanait kritikai megfontolás s megokolás nélkül tovább terjesztik mindig szélesebb körökben, mig végre azokhoz is eljut, kiknek kitűzött céljok a tényleges állapotok fölforgatása. A korszellem beteges jelenségei is mint ragadós nyavalyák terjednek tovább, anélkül, hogy meglehetne határozni, honnan erednek penészgombáik. Nem a nép alsó rétegei adják a népszellemnek az irányt, hanem benne legtöbbször torzalakban tükröződik vissza az, a mit a miveltebbek közszóra bocsájtottak. A miveltebb ember mohó vágya földi vagyon után a miveletlennél mint vad érzékiség nyilvánul; — a meglazult erkölcs, leplezetlen durvasággá fajul. De hasonló módon terjed a jó és nemes is. Majdnem lehetetlen, hogy tiszta erkölcsű és nemes gondolkozású szülék gyermekeire át ne származzanak jó tulajdonságaik. Oly család, melyben kétértelműség, hamisság és hizelgés otthonos, képmutatókat nevel. A mely családban becsületesség, igazságszeretet és lelki tisztaság az uralkodó elv, abban a gyermekek is ezen irányt követik. Hány szülő feledi ezeket! Azt szeretnék, hogy gyermekeikből jobb és külömb emberek váljanak, mint ők, de ők a régiek maradnak. Keserű csalódás. — Mindig igy volt a világi élet; ezt tanitja az emberek élet-története. Egyesektől kiindulnak, többektől fölkaroltatnak, s igy találnak utat a kor mozgató eszméi a nagy tömeghez; gyakran félreértve, néha szándékosan meghamisítva nagy és vészes epochákat idéznek elé; megakadályozzák a természetes haladást és terjesztik a tévelyt. Lassú lépésekkel halad a nép belső életének története, s a mi ma alakot ölt, annak csirái már a közel vagy távol múltban megfogamzottak. — Váljon mily