Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1886

— 2 — nagyobb könnyűséggel teljesíthet a növendék. Mindkét esetben a tetterős ösztön megbéníttatik; mert mind a túlmagas, mind a túlalacsony álláspontról mindent egyformán jónak, vagy egyformán rosznak látunk, vagyis az egész erkölcsi világ egyhangú egyformasággá silányul. Ezen erkölcsi állapot a jó érzésű embert boszusággal, unalommal töltheti el. Rosz erkölcsökre oktatnak azok, kik a) az emberi természettel ellenkező erkölcsöket hirdetnek; pl. hogy a bölcs mindenkor szabad, hatalmas, gazdag stb; az ily tételeket az élet sokszor megcáfolja, b) Kik elvont erkölcsöket magasztalnak, pl. midőn a kötelesség elvont fogalmát állítják föl legfőbb erkölcsi elvül. A kötelesség csak alaki elv, melynek valamely tartalomra kell vonatkoznia; önmagában élet- és erőnélküli fogalom. A ki csak azért teszi kötelességét, mert kötelessége, nem Cselekszik ugyan roszat, de gépies kötelemhüsége pedanteriánál nem egyéb ; erkölcsiség nincs benne, c) Kik az erkölcsiséget a belőle származó jó hasznáért hirdetik. A jó mindenesetre hasznos és üdvös is, de a magasabb jótól: a közjótól messze visszamarad. Ha valakinek azért mentem meg életét, mert háladatosságától egykor hasznot várok, az erkölcsiségnek alacsony fokán állok. Az erkölcsiségnek célja a jó. A jó alatt azonban nemcsak a hasznost, kellemest, az elvont kötelességszerüséget kell értenünk, hanem mindezeket együttvéve, t. i. az erényes jót, mely alapja és végcélja a társadalmi, politikai, egyházi és vallási elveknek, törvénye és lényege az emberi természetnek és kulturának. Az erkölcsi jó — az erény — az ember összes törekvéseinek indoka, boldogságának alapja. Kétségbevonhatatlan igazság, hogy minden ember boldog akar lenni. Ezen igazság az ember természetében leli alapját. Innen van folytonos törekvése a meglevő helyzet megváltoztatására. De minő eszközökkel és minő utakon törekszik az ember a boldogság utain! Tévutakon kalandoz végzetes fegyverekkel kezében és nem látja, nem akarja látni az egyenes utat, melyen biztos léptekkel céljához eljutna: a bölcseség, az erény útját. Az erkölcs minden kulturának legdrágább gyöngye, egyedüli föltétele. Erkölcs nélkül nincs emberi méltóság; hiú ábránd marad az ember képzelt értéke. Csak az erényes életre való szoktatás által tehetünk egy lépést előre a kulturában. Mit érnek az iparkiállítások, politikai pártok, vallási és nemzetiségi felekezetek, ha csak anyagi célokat tűznek ki, a lelket pedig parlagon hagyják ? A csalás, sikkasztás, hűtlenség, önkény, durva erőszak mindenkor azon keblek tulajdona marad, melyek az erényt nélkülözik. Ember embert csak erénye által boldogíthat. Az erény hiánya hozta létre a régieknél a rabszolgaságot; az erkölcsi nevelés hiánya a felebaráti szeretetlenséget és uralomvágyat; ez öli meg a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget; szükségessé teszi a fegyházat és bitófát. De nemcsak az úgynevezett nyers tömeg nélkülözi az igazi erkölcsi nevelést, a felsőbb körökben sem mind arany, a mi fénylik. Minden szegzúgban megtalálni a feneketlen korrupciót s a kik tündökölnek állásaikban, néha példányul szolgálnak a romlottságban; mert erény és felebaráti szeretet helyett önzés uralja sziveiket, állásuk védi tetteiket, s kik hivatva volnának másokat boldogítani, magok is boldogtalanok, mert erényök nincsen. Bol-