Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1886

A szerte terjedő materializmus folytán elhalványult isteni eredetünk tudata, sokakban még sejtelme is kihalt. Igaz az emberi szellem anyaghoz van kötve, fejlődése az érzekek által részben akadáJyoztatik, részben előmozdittatik; de azért isteni eredetű, Istentől van, és az istenihez való vonzalma származásán alapszik. Mindenkiben föltalálható szellemünk eme vonása, ha élesztjük és ápoljuk. Jelentkezik az, mint lelkiismeret szava, mint vigasztaló bizonysága halhatatlanságunknak, mint a természet szépségében élvezett benső öröm ; jelentkezik az a művészetekben; jelentkezik azon boldogságban melyet az ember akkor érez, midőn másoknak javára tehet; jelentkezik mint lelkesedés az igazságért, mint hálaérzet a vett jókért. Nem volt soha olyan kor, melyben ezen eszményi iránynak ne lettek volna képviselői, előharcosai; mert a nép nem fog, nem akar s nem tud lemondani Istenről és a lélek halhatatlanságáról. Az életerős nemzet isteni eredetének tudatával bir, a hanyatlónak többsége nélkülözi. A népek életének története hasonló egyes emerekéhez. Kiváló tehetséggel megáldott egyéneknél, néha az ábrándos és eszményiekben kéjelgő fiatalkor után, beáll azon kor, melyben minden eszményi hajlamok és törekvések az érzékiség örvényében látszanak elveszni, de végre is megtisztulva és erőteljesen lépnek ki tévedéseik tömkelegéből. Ma persze ijesztően józan és eszményiesség nélküli fölfogás uralma alatt élünk; a kor törekvései főleg az anyagi jólét és érzéki élvezetek felé irányulnak. Mintha nem is léteznék bensőbb boldogság, mindenki földi vagyont és külső tiszteletet hajhász. Az örök igazság intő szava, hogy a föld nem maradandó hazánk, csak ritkán bir hatással gondolkodásunkra és cselekvésünkre. Magát a tudományt is csak gyakorlati liasznavehetősége szempontjából tanuljuk, és azon tudomány örvend legszebb virágzásnak és ápolásnak, mely gyakorlati célokra alkalmas. A házi nevelés legfőbb föladatát abban találja, hogy a gyermeket későbbi korára mennél több képességekkel ellássa; maga az iskola sem ment az efféle fölfogástól. Nem a szellem nemesítése és kiképzése a főcél, hanem a gyakorlati hasznavehetőség; azonban, ha az élet súlypontját annak érzéki oldalára helyezzük, sokat vészit erkölcsi oldala. A külső anyagi előnyök megszerzésében a legnagyobb fáradságtól sem riadunk vissza ; az érzéki örömeket lehetőleg bőven, kimerítően óhajtjuk élvezni; ezen célhoz vezető eszközök megválasztásában pedig kevés lelkiismeretességgel járunk el. Nem is igen érünk rá válogatni az eszközökben, mert a hol annyian előnyökre vadásznak, könnyen a rövidebbet huzhatjuk. Innen aztán a svindli, felületesség, a lelkiszegénység minden neme, az autopszis hiánya minden irányban. Az igazi belső érteket nem igen becsüljük, mert föl sem tudjuk fogni. A ki sokat mutat, sokat elérhet. A földi szerencse után való hajsza nem enged időt fenséges irodalmunk kincseit megismerni; színleljük azok ismeretét; mások Ítéletét a magunkénak valljuk ós a magunké gyanánt adjuk tovább. Könnyűt és selejtest szeretünk olvasni; a regény korát éljük. A mi az érzékiség ingerével hat, azt olvassuk legszivesebben, annak van legnagyobb közönsége. Szellemtelenség és szemérmetlenség karöltve szoktak járni. Korunk sikamlós ösvényeken jár. A könyv- és műkereskedések szégyenletes terméke: a pornografia, a szinház a házasság szentségét gunyuló darabjaival, a nyomda az erkölcstelenséget gyengéden takaró közleményeivel, de még a divat