Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
4 letlenebb karmai voltak, melyekkel zsákmányát ügyesebben ejtette hatalmába, mint fajrokonainak gyengébb szervekkel rendelkező versenytársa, az ilyen derekasan megállta helyét a létért való küzdelemben ; és a természet öntudatlanul, anélkül, hogy akarná, azonnal kiválasztást létesitett, a mennyiben az erőteljesebb példányokat párzás által egyesítette és az erősebb szervezetet az utódokra átörökítette. Természetesen, itt is a véletlen esetlegesség játszotta a főszerepet; mert kétségtelen, hogy csak is a szerencsétől függött, hogy az egymáshoz illő állatok egymást megtalálják, egymásra rábukkanjanak. Ha pedig egy erős példány valahogy egy gyengébbel párzik, könynyen viszszaesés származhatott volna, és ezen körülmény okvetlen meghiúsítaná a szervek tökéletesebb kifejlését. Megszoktuk már, hogy a díszes férti-szakállt a férfi organizmus kifolyásának tekintsük. Mennyire csalódtunk! Darwin bebizonyítja, hogy a férfi arcának megszőrösödése egészen esetlegesen, nemi kiválás folytán megy végbe; t. i. a nők puszta szeszélyből, az esetlegesen szakállos férfiakat jobban kedvelték, tehát kiválasztották magoknak és előnyt nyújtván ezeknek, ime fiszármazékaik már szakállképesek lettek. ,,A mennyiben ezen végtelenül bonyolódott dologról Ítéletet mondhatunk, úgy látszik, hogy majomhoz hasonló, legközelebbi elődeink szakállaikat díszítésül nyerték, hogy a nőneműeket vele elbájolva, ingereljék és ezen diszességet a most élő férfinemre átszármaztatták.“ Valóban érdekes volna tudni, ha vájjon használták-e majom-őseink a Migargee tanár által készített szőrnövesztő pomádét, vagy csak medvehájjal kendőzték arcokat! Es vájjon nem tehetnők-e föl azt is, hogy ezen majom-emberek kecses hölgyei néha a simább arcú fiatalokat részesítették előnyben? — Hasonló formán tettek szert a férfiak a nagyobb erélyre és harci bátorságra, a magasabb testalkatra, t. i. küzdelem és verseny folytán, miáltal a nők tetszését kiérdemelték. És miután a férfiak kötelességei közé tartozik a család föntartása is, valószínű, hogy a szükség kényszer- hatása alatt, a sok fejtörés és agygyakorlat következtében nőtt nagyobbra agyvelejük is, és ezáltal nagyobb lett intelligenciájuk. Az csak nem lehet, hogy a természet domborította volna ki annyira az emberek koponyáját és adta volna gondolkodó szervnek az agyat; hanem mindenesetre a szükség kényszeri tette erre az embereket, kik lassankint észre vették, bogy agyok hasznos szolgálatot tehet nekik! A szemet nem azért kapta az ember, hogy vele lásson, a fület sem azért, hogy vele halljon; mert ez esetben a természet célt tűzött volna ki magának; erről pedig szó se legyen. „Mert a teleologiára“ (céltan), úgymond Huxley, „mely azt tanítja, hogy a szem avégre adatott az embernek, vagy bármely gerinces állatnak, hogy vele lásson — kétségtelenül rámértük a halálos csapást.“ Darwin szerint a szem, ezen legtökéletesebb optikus készülék, melynek zseniális szerkezete csodálkozással tölt el bennünket, a tenyészet természetes alakulásai szerint, vagyis esetleges változások által terv és cél nélkül lett. Ugyanis a szemben volt egy optikus ideg, mely a szerves anyag számtalan változásainak egyik fejlődés- momentumában maga is szervvé vált és ezen szerv a világosság iránt érzékenységet mutatott úgy, mint pl. egy Daguerre-lap. Ezen csodálatos tulajdonságokkal ellátott ideg, változó viszonyok közt a legkülönbözőbb változásokat szenvedte; némelyek az állatnak és szemének előnyére voltak, mások hátrányára. A hátrányos (kedvezőtlen) befolyások az állatot szemével együtt alsóbb fejlődési fokra szorították,
