Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
19 a maga okára vezetendő vissza. „Ez csak emberi fölfogásunk korlátoltságát mutatja“ mondja tovább Strauss. Igaz, de liu mi csak ezen emberi fölfogással tudunk gondolkodni! — és ámbár minden szervezetben, az egész mindenségijén a külső és belső mindig együtt jelentkezik is, mi egymástól mégis megkülönböztetjük. Hiszen ezt cselekszi maga Strauss is: mert midőn a természetben nyilatkozó célszerűség elvét tagadja, nyomban rá maga is határozott célok elérésére irányuló akaratot tulajdonit a természetnek. „Érzésének tudatára ébredt a természet az állatokban, az emberben megismerni kívánta önmagát. Az emberben nemcsak előre, hanem saját korlátain túl törekedett“. „Ne feledd soha, hogy ember vagy, nem pusztán természeti lény“; ime ez morális elve, „Ne feledd élted egy pillanatában sem, hogy te és minden, mit magadban és körülötted észlelsz, a mi veled és másokkal történik, nem összefüggés nélküli töredék, nem az esetlegesség vagy az atomok zűrzavara, hanem minden örök törvények szerint, az örök élet. a legfőbb ész és minden jóság egyetlen eredeti forrásából származik“. Ez Strauss vallási elveinek foglalatja. Rámutat ő a jelen és minden jövő létnek, minden értelem és jónak forrására ; mondja, bogy az élet nem puszta esetlegesség, nem célnélküli vak erők haszontalan játéka ; az ember rendeltetését és lelki életét elismeri; kimondja, hogy van logikai, gondolkodó erő, mely törvényeinek föltétlenségét nem a létért való küzdelemben nyeri el, nem a természeti változások esetleges produktuma. Az emberi lélek tehát magasabbra törekszik, mint a mit a világ nyújtani képes ; az erkölcsiség több, mint puszta alkalmazkodása az egyesnek az összeshez a hasznosság mértéke szerint. Hogy történt az, hogy Strauss fönnebb említett tételeivel egyszerre hátat fordít Darwinnak V Tán öntudatlanul a régi theologus és idealisztikus filozófus ébredt benne uj életre? A darvinizmusban nincs meg „a minden jó és legfőbb észnek örök forrása“; nem ismeri, nem akarja ismerni az igazságosság és szentség, az irgalom és szeretet Istenét, hiszen ezek mind — mint mondják — rongyok, melyeket a legfőbb lényre csak ráaggatnak. A tengely, mely körül minden forog, a létért való küzdelem; ebben a hatalmasabb ereje dönt. Mily vad beszéd ez Strauss ajkairól, mondják a darwinisták; — „a természet önmagát felakarja ismerni“, tehát az ember különb volna az állatnál 'í „A természet az emberben nemcsak fölfelé, hanem saját korlátain túl törekszik.“ A célzatosság fogalma ünnepélyes bevonulását tartja ugyanazon diadalkapun, melyen kevéssel elébb kifizetett. Az ember pusztán természeti lény, a majomcsalád ivadéka, ez Darwin tanának igazi magva. Ily fölfogás mellett — magától értetik — szilárd alapon nyugvó erkölcstanról szó sem lehet, és ezt jegyezzék meg mindazon népnevelő urak, kik elfordulnak a keresztény vallás- és erkölcstantól, Darwin szellemében oktatnak és óh mily ügyetlenül nevelnek ! „A vallási érzelmek“ — mondja 11 ä e r, a világhírű természettudós, kit a darvinisták és azok ellenei is magokénak vallottak, — „az ember legszebb ékessége.“ — Darwin a vallás és Isten fogalmát álomképekből származónak mondja ; azt bizonyítja, hogy vannak néptörzsek, melyeknek Istenről fogalmok nincs. Az utóbbi állítás merő valótlanság; mert oly nép, melynek, habár zavart, de mégis valamely fogalma ne volna Istenről, nem létezik. Első 2*
