Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
9 és tollazatra nézve meglepő eredményeket is tudott fölmutatni; de az avatott ornithologus azonnal felismerné bennük a columba livia válfajait; miért is joggal mondhatta Quatrefages: „Darwin ugyan kimutatta, hogy a fajváltozás lehetséges, de azt nem, hogy valóban végbe is ment.“ Vagyis, a Darwin és követői által fölhozott példák csak azt mutatják, hogy ugyanazon fajban fordulnak elő lényegtelen elváltozások, ilyenek a macskák és kutyák, valamint a mesterségesen tenyésztett virágok számtalan változatai. Ha mikor valamely föltevés határozott tényekkel összeütközésbe jő, kisegíti azt a rengeteg számok titokzatos segédeszköze; mert bizonyos, hogy a számok misztikus sokaságával a természettudósok igen ügyesen és gyakrabban élnek, mint akár a filozófusok. Például, ha azt akarnák bebizonyítani, hogy alpesek a föld belső forradalma nélkül is keletkezhettek, csak néhány milliomod évet kell felvennünk és készen áll egész szabályszerűségében akár a Montblank. Éppen így a fajok és nemek különféleségének kimagyarázásában a legkisebb változáshoz csak néhány millió esztendő kell és az uj fajok és nemek készen vannak. A ki aztán nem hiszi a bebizonyított tételt, tegyen úgy, mint a ki maga megakart győződni arról, hogy a holló csakugyan 200 évig elél, miért is egy egészen fiatalt liajhászott. Darwin 14,000, mondd tizennégyezer generációt vél szükségesnek arra, hogy egyik nemből másik keletkezzék; tehát egy-egy nemzés okozta változás a fajjelleg változásainak ‘/n.ooo részével volna egyenlő — oly csekély jelentőségű alakváltozás volna ez, hogy a létért való küzdelemben tekintetbe sem jöhet és semmi fontossággal sem bírhat. Ila azonban az alapformának valamely uj fajjá való fejlődése csakugyan számtalan, igen csekély eltérések folytán megy végbe, akkor a mostani természet is az átmeneti alakok tarka vegyületét tárná szemeink elé; de ilyeket ez idő szerint a természetben nem észlelünk. A szervezeteknek folytonos átváltozása fölösleges is; mert ha az egyedek a típusnak előnyös változását átöröklés folytán egyszer már elszenvedték, épen ezen változás előnyös volta biztosítaná is azt, minthogy létföltételeinek megfelel; különben az uj változás az előbbi átalakulás hasznos voltát kérdésessé tenné. A legkülönbözőb szervezetű lényeket szépen egymás mellett látjuk élni, sőt ugyanazon fajok válfajait is, bizonyságul arra, hogy egészen hasonló viszonyok közt a legkülönbözőbb szervezeti alakok igen jól diszlenek együtt. A változásnak szükségessége tehát, miként Huber találón megjegyzi, épen nem tehető föl, mert azon föltevésen kellene alapulnia, hogy a szövevényesebb, a létérti küzdelemben clőnynyel bírna a kevésbé szövevényes fölött. Ez pedig egyáltalán nem állhat; mert ez esetben a fejlődés legalsó fokán álló állatok és növények millióinak, millió és millió évek leforgása alatt vagy el kellett volna veszniük, vagy magasabb fokunkká átváltoz- niok. Azomban ezek is oly friss egészségben és vígan élnek a legalsóbb fejlődési fokon, mint a fejlettek eddigi fejlődésük magaslatán. Ahogy ismereteink tudni engedik, a legutóbbi 5000 év alatt sem az állat — sem a növényvilágban uj nemek nem keletkeztek, sem fokozatos átmenet folytán nem fejlődtek. Az egiptomi sírokban lelt bebalzsamazott állatok a most élőktől nem külömböznek. A legrégibb emlékkövekben látható állatrajzok és fa- ragványok, pl. az íbisz, a félvad kutya (canis lupuster) a most élő fajokkal meg
