Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 17 — kezdetben vissza nem riadni a fegyelmezés erősebb eszközeitől sem. Nagyon nehezen szokik a gyermek az önálló munkára, gondolkozásra, saját erejére való hagyatkozásra — s ha egyszer kétszer sikerült mástól megszerezni a dolgozatot, rendesen meg sem kísérli többé, hogy saját lábaira álljon. Nincs oly nehéz egyenlet, melynek megfejtése több találékonyságot venne igénybe, mint amennyit a tanulók már kitüntettek, a gyakorlat átcsempészésének eszközlésére. Fegyelmezetlen osztálynál, illetőleg oly tanárnál, ki tanítványait fegyelmezni nem bírja, az iskolai gyakorlatok céljokat vesztett időtöltések. A dolog érdemére, a gyakorlati kivitelre nézve következő pontokat említem föl: a) Minden tanuló lássa cl magát írószerekkel s ha szükséges, logaritmus táblával, és semmi szín alatt meg ne engedjük, hogy azokat a gyakorlat alatt mástól kölcsönözgesse, nem csak azért mert ezzel az illetőt munkájában zavarja, hanem azért is, mert ez az átcsempészésnek egyik szokásos eszköze. Ha valaki otthon feledi füzetét első esetben, kivételként, épenséggel megengedhetjük, hogy egy papírszeletre ironnal írja a gyakorlatát az illető, de ha a hanyagság ismétlődnék, vagy ha e rendetlenség többeknél mutatkoznék, egyszerűen betiltjuk nekik azon gyakorlat kidolgozását, hanem órák után az iskolába tartjuk őket és más példákat dolgoztatunk ki velők — természetesen jelenlétünkben. — Ha ez sem használ, nincs más eszköz hátra, mint úgy venni a dolgot, mintha mitsem dolgoztak volna és másodrendet adni nekik. Az ily javíthatlan hanyagok és rendetlenek megérdemlik. I) A példákat magashangon, kellő időt adva az írásra, s az előforduló számokat tisztán felírva a táblára, adjuk föl. Egygyel, a hátulsó padokból, ki lassúbb iró, felolvastatjuk, figyelmeztetve a többit, hogy Írásukat pontosan áttekintsék. Ha egyes példákra nézve szükségesnek tartjuk némi felvilágosítást vagy megjegyzést tenni, ezt elmondjuk. Végre kérdést teszünk a tanúlókhoz van-e valami mondani valójuk, c) IIa a munka megkezdődött, semmi ügyben ne engedjük, hogy egyik a másikhoz szóljon, vagy tőlünk valamit kérdezzen. Ez kezdetben nem megy kellő erély alkalmazása nélkül. De ha tapasztalják a tanulók, hogy azok gyakorlata, kik máshoz beszéltek, nem fogadtatik el, liogy a tanár a felszólalót — a helyett hogy felvilágosítaná, rendreutasitja, lassan megadják magukat, s később ők is ezen eljárást tartják legjobbnak, mert belátják, hogy ez az ő érdekükben történik. így mindenki nyugodtan dolgozhatik, és a felszólalások által figyelme a munkától nem fordittatik más irányba, d) Legjobb ha a tanár az utolsó padnál az ablakkal háttal fordulva foglal helyet és az óra nagyobb részét ott tölti. E pontról mindenkit figyelemmel kisérhet annélkiil, hogy őt látnák s igy egyik sem tudhatja, figyel-e reá a tanár vagy nem, hacsak megnem fordul, mi által azonban a tanár figyelmét felkelti és magára irányítja. Kezdetben nem árt, ha a tanúlókkal szemben foglal helyet, ilyenkor tanulmányozhatja őket, hogy mindeniket nóvszerint is ismerje. Óra vége felé különösen a jobb tanulókat kiséri figyelemmel, váljon befejezték-e már munkájúkat; s ha igen, úgy futtában áttekinti, a sikerült dolgozatot elveszi, és őt a következő óra-tantárgyának tanulására utasítja; ha hibát talál, a gyakorlat pontos áttekintését sürgeti. Ha a tanár egész órán át a katedrán ül és olvas vagy ir, természetesen csak az dolgozik, aki akar. e) Midőn az óra elmúlt, a munkát azonnal beszüntetjük. Mindenki egész csendben, annélkiil hogy felállana, dolgozatát, ha letisztázta 2