Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1881

- 11 — czár a katliolikusok érdekében Kómával összeköttetésbe lépett; Bismark beleunt a kultur-harczba, elbocsájtván Falk kultuszminisztert, s ezzel lemond az ártatlan katliolikusok üldözéséről; megszorítja a parlament mindenhatóságát, bátran szemébe mondván annak, hogy a porosz király nem csak uralkodik, de egyszersmind kormányoz ; egy miniszter Olaszországban a szabad házi oktatásra és a testületekre fordítja a figyelmet, melyek a középkorban kiszámíthatatlan szolgálatokat tettek és ótalmazták a népeket az állam mindenhatósága ellen. Mindez visszatérés e az igazsághoz, vagy csak szokásos visszahatása az eszmék túlhajtásának ? A feleletet e kérdésre az idő fogja megadni. Egyelőre a világ még nyugtalanságban és bizonytalanságban tétováz; mert egyetlen nép sem bír ama messzebb jövőbe ható nézetekkel, melyeket a bölcseség és előrelátás adna meg; nincsenek megbízható és szorosan összetartó szövetségek, nincsenek határozott elvek, nincs megállapított és tiszteletben részesülő nemzetközi jog, hasonlítván az emberiség Dante bolondjaihoz: „Kik mentek, mentek és nem tudták, hová!" Egyház és állam. Európában úgy, mint másutt mindenfelé conservatívek és liberálisok küzdenek egymással szakadatlanul. Küzdelmöknek egyik fő tárgya az egyház és állani közt való viszony. Auide az egyház és állam nem két társadalom, melyek közül az egyiknek kizárólag uralkodnia, a másiknak pedig eltűnnie kellene. Az egyház és állam a társadalomnak két alakja, melyek közül az államnak czélja a kill és bel biztonság, az igazság és jog érvényre juttatása, a kötelességek a jogokhoz mért teljesítésének eszközlése; mig az egyháznak czélja az emberi szellem megszentelése. De ha az egyháznak czélja a lelkek megszentelése, akkor jogának is kell lennie azon belső és külső eszközökhez, melyek a megszcntelődést eredményezik. Az, hogy az egyház egykor uralkodó volt, nem lehet jogezim arra, hogy elnyomják, miként a fiú sem lázad föl atyja ellen azért, mert az őt egykor gyámság alatt tartotta. A gyűlölet mindig igazságtalan, valahányszor egész osztály ellen irányúi, s valóban nagy igazságtalanság az egyházat a polgári társadalom ellenségeül tekinteni, azt a társadalmi alakot, melynek egyedüli fegyvere a szó és rábeszélés; ama vallást, mely a szándék tisztasága szerint itél s összeegyezteti az ésszel a hitet, kimondván a vatikáni zsinatban, hogy habár a hit a hittitkokra nézve az ész fölött áll, mindazáltal közöttük valódi ellentét nem lehet, minthogy, Ki a hittitkokat kinyilatkoztatta és a hitet az ember szivébe önti: Ugyazon Isten az, Ki egyszersmind az emberi léleknek az ész világosságát adta. Csakugyan nagy félreértés, elfogultság, vagy vak gyűlölet kell ahhoz, hogy valaki az állam ellenségének tartsa az egyházat; azon társaságot, mely tanítja, hogy a kath. ember, miként hivő, úgy legyen jó polgár is; mely míg egyrészt a joggya-