Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1881

- 9 — való tires fogalom. E programmot akarják valósitaui fegyverrel a tulajdonosok, és rémületterjesztéssel mind azok ellen, kik nincsenek ugyanazon véleményen. Leroux Péter, híres szocialista, a következő szavakban ad a szocialista felfogásnak kifejezést: „Miután, úgymond, nincs többé e földön semmi egyéb, mint anyagi dolgok és javak, csak arany és trágya: adjátok ki részemet az aranyból és trágyából". „Készed ki van adva", feleli neki a mostani társadalom kísérteties képe. „Én rossznak találom azt," vág vissza a szocialista. „De hiszen egykor meg voltál vele elégedve," mondja a társadalom váza. „Egykor, feleié a szocialista, volt Isten égben, volt mennyország, melyet megnyerni, és pokol, melytől félni lehetett. A földön is volt társadalom. E társadalomban nekem is volt részem; mert, ha alattvaló voltam is, legalább volt alattvalói jogom, azon jog, hogy lealacsonyitás nélkül engedelmeskedhettem. Uram nem parancsolt nekem jogtalanúl, hatalma forrását Istenben bírta, ki megengedte a földön az egyenlőtlenséget. Ugyanaz volt erkölcstanunk, ugyanaz vallásunk; az erkölcstan és vallás nevében szolgaság volt az én sorsom, parancsolás az övé. De szolgálni annyit tett, mint Istennek engedelmeskedni. Azután, ha alattvaló voltam is a világi társadalomban, mindenkivel egyenlő voltam a szellemi társadalomban, melyet egyháznak neveznek. S az egyház maga is előpitvara volt és képe a valódi, a mennyei egyháznak, mely felé tekintettem, s hová reményeim irányultak. Tűrtem, hogy azt kiérdemeljem; szenvedtem, hogy egykor élvezzem az örök boldogságot. Ott volt részemre az imádság, a szentségek, a sz. áldozat; ott a bánat és Isten bocsánata. Mind ezt elvesztettem! Nincs többé mennyország, melyet remélhetnék; nincs többé egyház. Ti fölvilágosítottatok engem, hogy Krisztus csaló volt; én nem tudom, hogy van-e Isten, de azt tudom, hogy azok, kik a törvényt csinálják, nem igen hisznek benne s úgy csinálják a törvényt, mintha nem hinnének benne. Tehát ki akarom venni részemet a földből. Ti szerintetek minden csak arany és trágya: követelem részemet az aranyból és trágyából. — Mit beszéltek ti engedelmességről, mit beszéltek urakról és felebbvalókról? E szavaknak nincs többé értelmök. Ti kimondottátok, hogy minden ember egyenlő, nincs tehát uram többé az emberek között. De nem valósítottátok a kikiáltott egyenlőséget, s így még az az elvont souverain sem létezik reám nézve, melyet ti hazugül nemzetnek, népnek vagy törvénynek neveztek. Minthogy tehát nincsenek többé sem királyok, sem nemzetek, sem papok, s az egyenlőség még sem uralkodik: én magam vagyok a magam királya és papja, egyedül állva és elszigetelve minden embertárstól; egyenlő vagyok az emberek mindegyikével, egyenlő az egész társadalommal, mely nem társadalom, hanem önzések halmaza, miként magam is csak önzés vagyok." Ekkor ismét fölszólal a társadalom halvány és reszkető képe, mondván: „Térjetek vissza a rendhez, én vagyok a társadalom." Erre számos hang fölkiált: „Le mindenkivel, a ki elnyom bennünket. Az