Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1880

14 —

mék szerepelnek, a melyek minden ember öntudatában megvannak. Egyébiránt gyakran maga is hivatkozik a „régi szóra,“ melyből eszméit meríté.

Még Virág meséiről kell szólanunk. Virágnak a fabulák országában is van klasszikusa, kit követ. Phaedrus halad előtte vezérfénnyel, ezt követi híven, következetesen. Phaedrust nagyra becsüli, szívesen foglalkozik vele, epistoláiban is megemlékezik róla. Elmondhatjuk, hogy nem marad tőle távol. Ha nincs is meséiben sok eredetiség, de van elég oly mozzanat, mely a figyelmet leköti. Könnyed előadásával, világos, szép nyelvével mindvégig vonzó marad. Némelyik ugyan pusztán az adoma értékére száll alá, de a legtöbb méltó marad nevéhez. E fajú művei legnagyobbrészt tiszta állatmesék; a vegyesek száma csekély. (Pontyi és Kakuk, Hentes és Szelindek, Nadály és Kalmár, Róka és favágó, Páva és Katona.)

Virág meséinek szerkezete kivétel nélkül könnyen áttekinthető, egyszerű. Szerepeltetett állatait mindvégig megtartja természeti sajátságaik körében. Állatainak cselekvése s az emberi élet között világos az összefüggés. Az erkölcsi igazság mint a mese éltető eleme, sehol sem hiáfiyzik. Egyik-másik darabja u. n. állatbeszéllyé szélesül ki; pl. Morgó szamár, Oroszlán és majom, Városi és mezei egér, Éneklő Prlicsök.

Nem tartozik ugyan tárgyunkra, de nem lesz érdektelen néhány szóval Virág műfordításairól is megemlékeznünk. Itt természetesen csak Ilorác fordításáról lehet szó. Horác epistoláinak, ódáinak satyráinak irodalmunkba átültetése valóságos esemény, melynek ép úgy tudott annak idejében örülni Kazinczy, mint később Toldy, s vele együtt minden őszinte irodalombarát. Kazinczy 1802-ben így Udvözlé a Horác-forditó Virágot: „Fordításod igen szép, s el van öntve azon kel- lemekkel, melyek neked tulajdonaid. A te lelked rokon Horácéval. Te polgártársaink részeg szédelgését úgy keserged, mint ő kesergte a rómaiakét." Virág „Magyar lantja,“ Toldy szerint, már a hanyatlott kor erőtlenségét jelzi, de e kor egy nemes gyümölcsöt hozott kései napokban, t. i. a fentebb említett Horác-for- dítást. E munka által — igy folytatja Toldy (írod. Arczk. 34.) — Virág homályt vont minden elődeire, kik a római költőt részben vagy egészben adták, mind hűségre, kinél Horácot senki jobban nem értette snem érezte, mint ő, mind szépségre.

Ezzel befutottuk azt a kis világot, melyet Virág költészete teremtett. Nem nagy ez a világ, de teljes egészében tiszta, nemes fény ragyogja át. Láttuk őt, mint a magyar óda teremtőjét, kinek leghőbb vágya a hazának emelése. Ez rugója költészetének, létalapja legsikerültebb ódáinak. Lelkes hangon figyelmezteti a haza nagyjait azon kötelességek teljesítésére, melyeket a haza nagy ncvökkel összecsatol. Majd áradozó örömmel zengi azok nevét, kik kötelességeiket híven teljesítve, áldozatot hoztak a haza oltárára. Gyermekies kegyelettel emlékezik meg az elhunytakról, siratja bennök a haza ledőlt oszlopait. Hála-könyekkel kíséri sirjokhoz azokat, kik e nemzet felvirágoztatása ügyében vezérszerephez jutottak, s azt híven lejátszották. A fáradhatatlan munkásokat a halhatatlanság reményével kecsegteti. Tanít, nevel, lelkesít a legfőbb motívumból — hazaszeretetből.

Sokat foglalkozik a görög mythologikus alakokkal, mint korának majd minden költője, de ezek nem ragadják őt ki magyaros gondolkozás — és érzés