Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

lalkozási pályáit, nem áll helyes arányban azon ifjak számával, kik nem a gymnáziumokban képeztetnek foglalkozási pályákra. De mivel a megszületett gyermekeknél a tehetségek és hajlamok úgy vannak kiosztva, hogy nem mind egynemű képeztetésre és foglalkozási pályára hivatvák, hanem a társadalom életszlikségei szerint, arányos beosztással, a legkülönbözőbb életpályákra alkalmasak és utalvák: ez oka annak, miért hull el a gymnáziumok túlterhelt alsóbb osztályaiból, mint oda nem tartozó tag, oly sok ifjú, mielőtt a 8-ik osztályba eljutna: a társadalom természetes rendje mintegy visszaköveteli az üresen hagyott életpályákra azon ifjú tagokat, kik talán erejükön felül vagy hivatásuk ellenére, hiú aspiratióból, magasabb pályára tolongtak! Hogy az életpályák közt ezen szükséges arány helyreállítása nagy jótétemény a társadalomre nézve, az világos. Mert ha azon életpályák közül, melyekre a gymnáziumi tanfolyam vezet, némelyek, példáúl az ügyvédi, orvosi, birói, közigazgatási, tanári pályák sat. már jelenleg is túl vannak terhelve képesített egyénekkel, midőn pedig a gymnáziumi 1-ső osztályba beirottak közül oly sok tanuló üttetik el a gymn. képeztetéstől: mi történnék akkor, ha, megfordítva, az 1-ső osztályba beirottak legnagyobb része megállhatná helyét és, iskolákat végezvén, tömegesen vetné magát a fenn említett életpályákra? Hogy azonban másrészt épen ezen, a gymnáziumtól való elüttetés az iparra nézve nagy kárára szolgál Magyarországnak, az is világos; mert a gym. tanfolyamtól elüttetett tanuló eltöltetik rendesen bizonyos urhatnámságtól, melyre pedig neki, ha később iparossá lesz, semmikép sincs szüksége; azonfölül az ipar fölvirágoztatása ipariskolai képesítést tesz szükségessé, mit a gymnáziumtól elütött és iparossá vált ifjúnál a gymnáziumban végzett két-három osztály semmiképen sem pótol! II. Ha valamely idegen, látogatásképen Magyarországba érkezvén, elolvasná a fenn adott tiz évi statistikai adatokat és azt kérdené, mi lehet annak oka, hogy, habár a gymnázium 1-ső osztályába beirt tanulók közül a 8 osztályi tanfolyam alatt oly sok elüttetik az iskolától, még is oly nagy számmal és előszeretettel tódúl a magyar ifjúság a gymnáziumba? E kérdésre több pontban lehetne csak válaszolni: 1-ör. Csak két-három évtized előtt alig levén Magyarországban más iskola, mint a gymnázium, hol, a magyar ifjúság magát képesítvén, a nem-iskolázottak sorából kiemelkedhetett és előre törekedhetett: idők folytán a gymnáziumi tanfolyam a nép szeme előtt oly tekintélyre jutott, hogy ma, midőn az ifjúság kiképeztetésére állíttattak már föl másféle iskolák, a gymnáziumok még is nagy előszeretettel kerestetnek föl a szülők által és egész a zsúfolásig megtömetnek tanulókkal. Ellenkezni látszik ugyan ezzel azon tényállás, hogy néhány év előtt a tanuló ifjúság a gymnáziumok helyett a reáliskolákba özönlött egész a túltömöttségig. De ne feledjük, hogy akkoron a szülök még tájékozva sem voltak a reáliskola czéljára nézve. Hiszen találkoztunk anyákkal, kik könyezve panaszkodtak a fölött, hogy a reáliskolába adott gyermekeik a papi pályára nem léphetnek. De a fő ok, a miért siettek a szülök gyermekeiket a reáliskolába beíratni, inkább