Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

- 4 1-ör. A figyermek ivás, olvasás és a legszükségesebb alapismeretek megszerezhetése végett beadatik az elemi iskolába. Minthogy a figyermek minden életpályára képezhető, figyelje meg a szülő az elemi tanfolyam alatt a gyermek szellemi képességét, munkakedvét és akarati kitartását. Ha a gyermeknek nincs tehetsége, ha nem tanúsít munkakedvet és a tanulásban szorgalmat: ne erőltessék nem csak a szegény, de a tehetősebb szülök se, hogy a gyermek a középtanodába föllépjen. Ily erőltetések mellett, mig a szülők egyrészt haszontalanul költekeznek, másrészt éveket vesztenek, melyeket, ha a gyermeket hozzá illő életpályára adták volna, sikeresen fölhasználhattak volna a hozzá illő szakban való kiképeztetésre. Erőltetés esetében az ily gyermek többszörös javítás vagy ismétlés közt elvégez ugyan néhány osztályt, de a felsőbb osztályokban megakad. A költségek megtétettek, az idő elveszett, de az ifjú semmi életpályára sem nyert képesítést. A mi legrosszabb, felnőtt és nem-tudományos életpályára lépni többé nem akar, mit fiatalabb korában szivesen megtett volna. Betekintett a magasabb művelődés csarnokába és, mert ott helyt állani képes nem volt, visszalépett, magával vivén az életelégedetlenséget. De ha sikerűit is az ily ifjút bizonyos utakon az iskolákon áthurezolni, nem nyertek ez által a szülők semmit; a nem képesített ifjú csak terhére és szégyenére válik azon életpályának, a melyre a szülők őt protectio utján rásegítették, midőn pedig a hozzá illő életpályán becsülettel megállhatott és működhetett volna. Mintául szolgál nekünk Anglia és Francziaország. Mindkét ország nagyban műveli a tudományt, de még nagyobban az ipart. Ott nem csak azok adják magokat az iparra, kik a középtanodában nem boldogultak, hanem jeles tehetségű, vagyonos családbeli ifjak, mert nálok az ipar nem szégyen. Innét majd kimeríthetetlen gazdagsága mindkét országnak" sat. Ezen idézet után áttérek értekezésem tárgyára. I. 1879-ben a felsőbb tanhatóság különböző statistikai kérdések közt a következő figyelemre méltó kérdést intézte a pécsi k. főgymn. igazgatósághoz: Mi oka annak, hogy az első osztályba évenkint beirt tanulók közül oly kevesen jutnak el a 8-ik osztályba? Hogy a t. olvasó közönség belássa, magyar társadalmi tekintetben mily nagy fontosságú kérdés ez, főleg korunkban: fogok adni a főnévkönyvből kimutatást; azaz, elő fogom teijeszteni, tiz év tartama alatt a pécsi k. főgymnáziumnál évenkint beirt első osztálybeli tanulók közül hány végezte el ugyanott a 8-ik osztályt. — A pécsi k. főgymnáziumnál az 1-ső osztályba beíratott: 18674-ben 121, ezek közül ugyanott 8. osztályt végzett 26 186V

s-ben 115, „ „ „ „ „ „ 17 186

5/,-ban 106, „ „ „ „ „ „ 13 186«/,-ben 114, „ „ „ „ „ „ 11 1867,-bán 106, „ „ „ „ „ „ 12 186*/,-ben 108, „ „ „ „ „ .„ 10 186%,-ben 87, „ „ „ „ . „ 17