Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 30 — esetében eszébe fog jutni ez mind, és nem fog jajveszékelni, nem kislelküvé lenni, nehogy nyugtalankodása által súlyosbítsa a bajt; hanem Istenbe vetett bizalommal fogja viselni nemes türelem közt a bajt, megőrizvén még a szenvedések közt is a lélek vidorságát, mely, a mint hatalmas tényező a gyógyulásra, ha az még lehetséges, szintúgy ékessége a ker. léleknek és jele a magával tisztába jött ember jó lelki állapotának. A sz. irás azt kérdi egy helyen: A ki nem tapasztalt, az mit tud? Ehhez mérve alakithatunk a szenvedésekre vonatkozólag egy új kérdést: A ki nem szenvedett soha, mennyire életbölcs az? Csakugyan, ha embertársunkat önmagával összehasonlítjuk, minő volt az a szenvedés előtt és azután: azt találjuk, hogy, minél inkább kijutott neki a szenvedésből, annál türelmesebb, szelídebb, alázatosabb, bölcsebb lett. Nem végleges rossz tehát a betegség és szenvedés, mert általa tisztül az ember, mint az arany a tűzben; sőt igen alkalmas eszköz a javúlásra és tökéletesedésre, föltéve, hogy helyes szempontból vétetik föl és ker. türelemmel viseltetik. Ha a szülő azon czélból ad gyermekének jó ker. kath. nevelést, hogy őt az életre előkészítse: akkor, ha a szülő gyermekét egyúttal a betegségre és szenvedésekre is helyesen tájékozza, minthogy a halállal ő is fog egykor koczczintani poharat, gondoskodott gyermeke utolsó pillanatáról is; mert nyújtott neki a helyes tájékozásban igen jó orvosságot, t. i. lelki megnyugvást. Bár merre tekintsünk, napjainkban majd mindenütt megbízhatatlanságot és ziláltságot találunk elvekben, mint tettekben. Ingadoznak még a solidabb intézmények is a magán életben szintúgy, mint az államiban. Mintha elfogytak volna az elvek, mintha korhadoznának az alaposzlopok! Az adott szó nem megbízható, gyakran még akkor sem, ha hivatalos ajkak mondották is azt ki; az államok közt való szerződések megszegését követik a magán életbelieké: a hol nincs lelkiismeret, ott van ürügy mindenre. A hitel mindegyre gyengül és vész, mert a csalás, úgy szólván, már több, mint mindennapi; a szédelgés, az embertárs vagyonára való bűnös törekvés megfélemlítette a társadalom azon tagjait, kiknek van még veszteni valójok; egynémely pénzintézetben fölhalmozva hever a pénz, mert a közös pangás közt nincs mire vállalkozni; kölcsön pedig sokan nem mernek már adni, mert félnek, hogy pénzvesztettek lesznek. A betörések, hamis bukások, pénztárak megkárosítása sűrűen következnek egymásra; az újságlapok naponkint újakról tudósítanak, pedig csak azokat közlik, melyek nyilvánosságra jutottak. A pénzszerzésben lelkiismeret nincs, mert az élvezetekben mérték nem tartatik; ha azután minden kimerittetett, utolsó áldozatul az élet is oda vettetik. Süppedős talaj mindenütt és corruptio! A mindinkább terjedő álhumanismus, mig a jó és békés polgárokat védtelenül hagyja, azalatt a társadalom söpredékét vakmerő támadásokra ingerli; egykor az öngyilkos nem temettetett el szertartással, ha meg nem állapíttatott, hogy a bűntényt be nem számítható állapotban követte el: ma ugyanezen czim hamis alkalmazása mellett ép bőrrel megmenekszik a szándékos gyilkos is.