Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 22 — néha nagyon korán fejlődik, a már némi értelmiségre jutott kis gyermek, megtetszvén neki az anyától nyújtott kedvezés, új sirást hallat, a midőn, ha újra kedvezésben részesül, a sirást tetszés szerint ismétli, elkényesedik, durczássá válik. Okos anya ezt, a mint észreveszi, szintúgy meg nem engedi, hanem a szórakozásra és játékra mindig hajlandó kis gyermek figyelmét másfelé fordítja, a kisdedet más helyre viszi; majd, ha a gyermek kényeskeclését és durczásságát folytatná, az anya öt komoly arczczal vagy szóval megfenyíti. Az ily kényeskedés vagy durczálkodás, ha tápláltatnék, magva lenne az akaratosságnak és daeznak, mi pedig nem csekély akadályt gördítene a hit-erkölcsi nevelés elé. A fattyú hajtások némely gyermeknél igen korán, de előbb-utóbb minden gyermeknél mutatkoznak. A nevelői fő mesterség abban áll, hogy a szíilö azokat megfigyelje és, szeretetét mérsékelvén, mint káros kinövéseket a gyermek lelkéről lenyesse. c) A mint észreveszi a jó ker. kath. anya, hogy gyermeke szavait megérti, siet öt megajándékozni Istennel, beszélvén neki a mennyei Atyáról, Ki az égben lakik; hall, tud, lát mindent és a kis gyermeket, hajó, szereti. Ennek alapján lassankint, fokonkint előadja a gondos ker. kath. anya gyermekének a kath. vallás elemeit, erkölcsi tanúiság kíséretében. Tegye ezt az anya ugyan kedves, de némileg komolyabb, tisztes modorban, hogy akis gyermek épüljön anyja hangján és tekintetén. De tegye ezt egyszersmind mielőbb, hogy a gyermek fejlődő lelki tehetségeit lefoglalja mindjárt kezdetben a hit-erkölcsi életnek. Ezen anyai katechizmus, ha ihletetten és tapintatosan adatik elő. jobb, mint minden katechizmus. A kis madár nem fogadja a táplálékot kedvesebben anyja csőréből, mint az anyjához föltétlenül ragaszkodó kisded a hit-erkölcstan első elemeit édes anyja szájából. A vallástól ihletett és szeretettől lángoló anyakatecheta beleheli kisdede lelkébe az Úr félelmét és a gyermek szájára nyomott anyai csók megpecsételi azt. A mi itt legfontosabb, az, hogy ezen anyai hitoktatás mint alfélé első benyomás, örökös és a gyermek lelkéből többé ki nem törülhető. A földi élet sok szerencsétlenséget rejt méhében ; sok ember elveszíti nem csak vagyonát, állását, de nem ritkán már-már az utolsó mentő-deszkát is, t. i. reményét. Mily jó ilyenkor, ha az embert kisded korában a jó ker. kath. anya Istennel megajándékozta: ez log lenni ekkor a talizmán, hogy magát is el ne veszítse ! d) Ha a gyermek megtanúlt beszélni, tanítsa meg azt a ker. anya imádkozni és imádkoztassa a gyermeket fölkelés- és lefekvéskor, az asztalnál és déli vagy esti harangozáskor. Az imánál tanúsított szülői áhitat peldányképül fog szolgálni a gyermeknek nem csak a szülői házban, hanem akkor is, midőn, a gyermek felnővén, nagykorúvá lett és a szülői házból kilépett, vagy ha a szülök az örökkévalóságba már átköltöztek. — Bizonyos uri család, ujabb divat szerint, az asztalimát abbanhagyta. Történt pedig, hogy a családnak vendégje érkezett, egy fiatal ember, jó ker. anyának gyermeke, ki, mielőtt az asztalhoz ült, imádkozott. A család tagjai meg voltak lepve. Hanem a példa hatott; midőn az asztaltól fölkeltek, a család tagjai mind imádkoztak. Ekként szüli a jó ker. anyai nevelés a jó példát, a jó példa pedig a magábatérést. Vagy talán, mint az ujabb divat mondja, nincs is érteménye az asztalimának? Isten őrizze meg Európát India vagy China aszályos éveitől, nehogy azon közmondás szerint: Qui nescit orare. pergat ad mare, az éhség