Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 19 — Végre, az értekezés 3-ik pontjában elmondottam, hogy kiválólag azért kell a gyermeket hit-erkölcsileg nevelni, mert a földi élet után következik az örökkévalóság, melyet isteni Üdvözítőnk oly fontosnak mond, hogy azt egyedüli szükségesnek nevezi, okadatolva kimondván: Mit használ az embernek, ha az egész világot elnyeri, de lelkének kárát vallja? Vagy minő cserét fogadhat el az ember lelkéért? Mert az ember Fia el fog jönni [Atyja dicsőségében angyalai közt és akkor meg fogja adni mindenkinek érdeme szerint. Hátra van, hogy megfeleljek e kérdésre: Miképen nevelje a jó ker. kath. szülő gyermekét? A szülőnek, ki a gyermekneveléshez fog, tudnia kell 1-ör, kivel van dolga, azaz ismernie kell a gyermeket; 2-or, mivé akarja nevelni a gyermeket; vagy is, tisztában kell lennie a nevelés czéljával; 3-or, minő eszközök által érheti el kitűzött czélját; tehát meg kell választania az alkalmas eszközöket és azokat következetesen alkalmaznia. 1. Tehát a szülőnek ismernie kell a gyermeket, kinek neveléséhez hozzá fog. A megszületett gyermekkel rendesen össze szoktuk csatolni e szavat: ártatlanság. Ártatlan, úgymond, mint a mai született gyermek. És ez igaz nem csak a személyes bűnre nézve, melyet a csecsemő még el nem követett, de ha megkereszteltetett, az öröklött eredeti bűnre is, minthogy a keresztség szentségében annak szenyjétöl is megtisztúlt. Egészen más kérdés, vájjon az ártatlan gyermek, midőn lelki tehetségei fejlődnek, törekszik-e, mint kellene, az igazság megismerésére és gyakorlására? Kész-e művelni a jót, a nemest, a szépet önzetlenül, t. i. nem csak saját érdekében, hanem mások előnyére is? Vájjon a test, mint alsóbb rendű fél, alá van-e vetve a lélek uralmának? Szóval, megvan-e a boldog összhangzat az ugyanazon egy személyben élő test és lélek közt olyképen, hogy a lélek szabadon rendelkezhessék a testtel, és ez amannak engedelmeskedjék? E kérdésekre „nem"-mcl kell válaszolnunk és elmondanunk, hogy a felnőtt emberben szintúgy, mint a gyermekben, a test ellentmond a léleknek és nem engedelmeskedik neki; a lélek szabad röpte az igazság félé meg van nehezítve az emberben; az ember nem csak tunya az igazság megismerésére nézve, de az önzés miatt vajmi gyakran vonakodik is azt elismerni; az ember, mint a gyermek, az önzés alapján a jót csak magára nézve keresi, mások javára nézve közönyös; mi több, leverő érzelmet tapasztal magában mások szerencséje fölött és örül embertársa kárán; a szépet, nemeset, ha másokban látja, alig veszi tudomásul, vagy kisebbíti, míg saját jelentéktelen előnyeit nagyítja, ékesíti, másoké fölé emeli; innen a kis gyermekben a hazudságra való hajlam, a még beszélni sem bíró kisdedben a tettetés, kényeskedés, durczás sírás és a korán jelentkező vastag önzés ; a növekedő gyermekben a furfang, lapitás, sunyitás, kertelés, az igazság elferdítése vagy eltagadása; a törekvés, másra hárítani az elkövetett csint, hogy magát alóla kihúzza; innen a gyermekben a különös jelenség, hogy a káromkodó vagy dísztelen szavakat könnyen elsajátítja, míg az épületes vagy illemes kifejezéseket mellőzi; innen a gyermekben a szülői vagyon tilos elsajátítása, a lopásvágy, a talált dolgok visszatartása, a tiltott 3*