Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

- 11 — azon család több jó gyermeke közt találkozik rossz ;'*) de a mely családban minden gyermek rossz, ott a nevelésben van a hiba. Azt mondod, hogy nekem jó gyermekeim vannak; ezt örömmel tapasztalom, de ne hidd, hogy magoktól lettek jókká; sokat fáradoztam velők, éjjel nappal gondjaim tárgyai voltak, és voltam bár a konyhán vagy végeztem egyéb teendőimet, soha sem történt, hogy megszűntem volna rájok gondolni. De, édes barátném, őszintén szólva, hogyan is lehetnének neked jó gyermekeid? Te későn kelsz föl; mire fölöltözöl, gyermekeid szanaszét futkoznak. Keggel nem imádkoztatod őket; nem is lehet, hiszen nem tanítottad őket imádkozni, lieggeli után a pipereasztalhoz ülsz, hol igen sok a dolgod; azalatt gyermekeid tiiskén-bokron át szaladgálnak úgy, hogy alig bírod őket összeszedni az ebédhez. Az ebédnél semmi fegyelem. Ebéd után nyugszol, azután ismét a pipereasztalhoz ülsz és elmégy társaságba, hol gyakran órákat töltesz, mialatt gyermekeid, magokra hagyatva, lárma és pajzánkodás közt vadulnak. Panaszkodol, hogy gyermekeid téged nem tisztelnek, szavaidra keveset vagy mit sem adnak. De hát kérlek, adtál-e valaha súlyt parancsoló vagy tiltó szavaidnak? Megfenyitetted-e az engedetlen, akaratos gyermeket? Egyébiránt Istennel kellett volna kezdened a nevelést, ha azt akartad, hogy gyermekeidnek irántad való szeretete igazi, erős és tartós legyen; a mely gyermek nem tiszteli Istent, az nem fogja tisztelni és szeretni sem szülőit, sem testvéreit, sem embertársait, vagy csak látszólag, mert benne az önzés fészkelte be magát. Azt mondod, azért távozol el hazulról, mert honn gyermekeid pajzánságaikkal bosszantanak. De, édes barátném, az által nem orvoslod a bajt, hogy, hazulról eltávozván, gyermekeidet magokra hagyod; ellenkezőleg, ha életedet köztök töltöd, ha őket a jóra vezeted és cselekedeteikre fölügyelsz. Lásd, barátném, gyermekeid már most sem férnek meg békével más gyermekekkel, midőn pedig kicsinyek, de nem férnek meg jól magok közt sem; mit gondolsz, ha gyermekeid nőni fognak, ily nevelés mellett minő testvérek fognak válni belölök és minő embertársak? Vigyázz magadra, jósolni rosszat nem akarok; de ha figyermekeidet beviszed a városi oskolába, tartok tőle, hogy garázdaságaik miatt nem fogja majdan megtűrni őket az iskola ! Idézzem-e tovább is a jó családanya szavait, melyekkel a gyermeknevelésnél elkövetett könnyelmű mulasztásokat barátnéja szemére hányta? Gondolom, nem szükséges; a fenn tett közlemény eléggé kimutatja, mily szomorú azon családi élet, hol, az anyai hiúság és vétkes gondatlanság ráér minden egyébbel foglalkozni inkább, mint a gyermek hit-erkölcsi irányú nevelésével, s hol az atya, a családfő, oly kevéssé férfiú, hogy a gyermek pajzánságait mások ellenében védi, azután a gyermekönkény előtt ő maga is meghajol! 2) A tanférfiú iskolaélete, habár sok kellemetlenséggel jár, korán sem kopár vagy érdektelen, ha a tanár tanítványait lélektani megfigyelés tárgyává teszi, hogy az észlelt lelki állapotokhoz mérve alkalmazza minden egyes növendékre nézve az eljárást. Minden egyes tanuló ifjúhoz a család részéről sok érdek fűződik, megérdemli tehát mindenik a gondozást; minden tanítvány külön bel *) A kiilöncz vagy akaratos gyermekeket mesterség jól nevelni, de kitartó következetesség, tapintattal alkalmazott szigorúság, minden esetre pedig megkettőztetett ellenőrködós itt is sikerre vezet. A hiba akkor követtetik el, midőn a szülők ezeknél is azon mértékkel élnek, melylyel a hajlékony természetű testvérgyermekeknél. 2*