Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

miként tesz megütközöleg kérdéseket szülőihez — néha ezek nem kis zavarára — midőn olyanokat lát vagy hall, melyek csakugyan helytelenek? Megvan tehát a kis gyermekben is a hit-erkölcsi képesség, habár korlátolt szellemi látkörénél fogva még fejletlen állapotban. Már, ha méltán hibáztatnók azt a szülőt, ki gyermekét járni nem tanítaná, midőn pedig bírja a gyermek az ép lábakban a járó tehetséget; vagy beszélni nem tanítaná, midőn pedig bír a gyermek beszélő képességgel: épen úgy kárhoztatandó volna azon szülő, ki gyermekét hit-erkölcsi oldalról elhanyagolná, midőn megvan a kis gyermekben az arra való képesség és megvan a hit-erkölcsi nevelésnek rendkívüli fontossága. Mert ha erős test által azt nyeri a gyermek, hogy egészséges életnek örvend és a munkára alkalmassá válik; a lelki tehetségek fejlesztése és kiművelése által pedig, hogy a választandó életpályán, mint hasznos társadalmi tag, sikerrel működhetik: akkor a hit-erkölcsi képesség, ha jól fejlesztetik, oda emeli a gyermeket, hogy lesz belőle derék, becsületes és jellemes ember. A mennyiben tehát nem egész az ember, legyen különben tudós, előkelő vagy gazdag, ha nem becsületes : annyiban nem egész a nevelés, mely a gyermek hit-erkölcsi képességét elhanyagolja. S most már megfelelhetnek a t. szülök magok a fenn tett kérdésre: Egész munkát végeznek-e a gyermeknevelésnél azok, kik a gyermeket testre nézve erőssé tettékés lelki tehetségeire nézve fejlesztették? Nemde azért nem végeznének az ily szülök a nevelésnél egész munkát, mert hátra volna még a gyermek hit-erkölcsi oldala, melyet, ha valamely szülő parlagon hagyna, oly nagy hibát követne el, mint azon ember, a ki, házat építvén, alapot nem tenne, vagy a házat nem tetőzné be? Az eső és hólé csakhamar rommá változtatná az épületet! A hit-erkölcsi nevelés elhanyagolása miatt magyar társadalmunk nem mutat-e föl nagy számmal efféle szomorú romokat? II. Méri kell 2 or a gyermekei hit-erkölcsileg nevelni? 1) Hazánk egyik nagyobb folyójához közel, egy pusztán, jó barátságban élő családok aratás után találkozást tartottak. Nem levén iskolaidő, a szülők magokkal vitték gyermekeiket. A helyiség tág volt, befogadott sok gyermeket. Mig a szülők majd mind egyszerű ruházatban jelentek meg, a gyermekek, mintha majálisra vitettek volna, mind csinosan voltak öltöztetve. Szép is volt a különböző korú és nemű gyermekek csoportja annyira, hogy a szülők alig hittek szemeiknek; a kedves látvány által meg voltak mindnyájan varázsolva. Hanem a varázs nem sokáig tartott! Mint midőn a különböző hangszerekből összeállított zenekar a legszebb összhangzatban kezdi meg a nyitányt, egyszerre azonban a hurok megereszkednek, a hangszerek hamis hangokat adnak, a zenészek kétségbe esnek és a müdarab előadását félbeszakítják: ugyanez történt az igéző külsejű gyermekcsoporttal. 2