Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1877

— 21 — Midőn az elemi oskolák alapjáról, t. i. a kis gyermek házi nevelésérő beszélek, jól megkülönböztetem az eleven, szórakozott, játékra hajló gyermekeket azoktól, kik már a szülői házban elferdíttettek, önkényben, daczban és féktelenségben nőttek föl, tehát eredeti valójokból mintegy kivetkőztettek. A szórakozottság, játékra való hajlam és túlélénkség gyermekkori gyarlóságok, és a gyermekkorral elmaradnak; mig az önkény- és féktelenségben felnőtt gyermekek, a mint daczolnak minden renddel, szintúgy növekednek a féktelenségben és daczban. Gondoljuk be most már magunkat az elemi oskolák helyzetébe. A mely mértékben elhanyagoltatik a házi nevelés, azon mértékben sereglenek össze az elemi oskolákban az önkényben felnőtt féktelen gyermekek, kiknek hasztalan magyaráz a tanító, mert nem figyelnek; hasztalan parancsol, mert a jövő pillanatban már ellenkezőleg cselekesznek; kiket hasztalan ró vagy büntet meg, mert legfölebb szemre húzzák meg magokat, hogy titkon annál inkább Űzzék galádságaikat sat. Ugyan kérem, még ha a tökély fokán állanának is nálunk az elemi oskolák, ily körülmények közt követelhetnők-e tőlök a föladat teljes megoldását? Gyönge vagy elhibázott alapra lehet-e megbízható épületet rakni? Ez által nem akarom állítani, hogy az elemi tanügy rögtön fölvirágzanék, ha az elemi oskolák mind jól nevelt gyermekeket kapnának növendékekűl: a fölvirágzáshoz házilag jól nevelt növendékek mellett jól rendezett elemi tanügy is szükséges, pedig hazánkban, habár e téren ujabb időben sok történt, az elemi tanügy még sok hiányt mutat fel, sok ott a teendő; csak azt akartam mondani, hogy a szülőknek folytonosan emlékezetben kell tartaniok, miszerint az elemi oskolák alapja a szülői ház, a házi nevelés; mely alap, ha rossz, legyenek az elemi oskolák bár mily jól berendezve, rossz növendékek mellett fölvirágzani, azaz jó sikert eszközölni nem fognak azon egyszerű oknál fogva, mert rossz alapra megbízható épületet rakni nem lehet. Ennyit az elemi oskolákról. Áttérek a középtanodákra. Midőn középtanodákról beszélek, nem olyanokat értek, melyekbe az országos tanterv be sincs hozva; vagy melyek tanárokkal sem számra, sem erőre nézve ellátva, taneszközökkel fölszerelve nincsenek; olyanokról szólok, melyek jól be vannak rendezve. Ily középtanodában mikor nem tanul az ifjú ? Bocsánatot kérek, de e kérdésnél ismét az alapra kell visszatérnem. Hol az iíjú a szülői házban nem kapott fegyelmezést és jó irányt; hol a szülök az iskolával nem működnek közre, a tanulónak az iskolán kivül való életét nem ellenőrzik, hanem felügyelet nélkül hagyják társalogni, a kikkel akar, és menni, a hová akar; ha pénzfölösleget helyeznek kezébe és szabad szárnyra bocsájtják; végre, ha a kibújó ajtókat nem zárják el tőle: ime ezek és hasonló körülmények okai annak, ha jói berendezett középtanodában nem tanúi az ifjú. Igaz, hogy valamint az elemi oskolák, szintúgy a középtanodák sikeres működése nem csak a szülők és a tanuló iíjú közreműködésétől függ, hanem egyúttal attól, miképen oldja meg föladatát a tanári kar. Nagy előnyben vannak a középtanodák az elemi oskolák fölött még is, mert nincs hozzájok kötve tankötelezettség; mire nézve, midőn a középtanodai tanári kar a hanyag tanulónak az