Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876

6

kerülnek ; tekintvén továbbá, hogy korunk pénzszükségben szenved, és a tornacsarnokok még is mindegyre emelkednek: nem lehet azon gondolatra nem jönnünk, hogy a tornacsarnokok manap már életszükséggé váltak és nélkülözhetetlenek.

Megvan az emberi nemnek azon sajátszerü ösztöne, melynél fogva, ha részletes bajokat eltűr is, midőn egyetemes bajoktól fenyeget te tik, keresi és megtalálja ezen bajok ellen a gyógyszert. Midőn a tűzifa hiánya beállott, a turfa vagy szárított trágya szolgáltatta a tüzelő anyagot, ezt követte a kőszéntelepek fölfedezése; ha majd ezek is ki lesznek aknázva, rá fog jönni az emberi elme oly találmányra, mely a tűzifát és kőszenet pótolni fogja.

Nemünk, főleg néhány évtized óta, szemlátomást satnyái. E satnyulás ellen keres korunk gyógyszert a testgyakorlásban.

A tornacsarnokok nem új intézvények. Megvoltak azok a görögöknél a szó legnemesebb értelmében a Gymnaziumban és Stádiumban. Az Olympiában tartott testgyakorlatok már nemzeti jelleggel bírtak. Innen tiz-huszszoros túlsúlya a kis Görögországnak a nagy Perzsabirodalom fölött. Megvolt testgyakorlatuk a rómaiaknak a századokon át szakadatlanul folytatott hadjáratokban, melyekben a római ifjú férfiúvá nőtte ki magát. Megvolt őseinknek testgyakorlatuk a nomad- pásztor-életben, a fegyverjátékokban, a vadászatban, gyakorlatiabb foglalkozás- és életmódban ; nem laktak nagy városokban, gyermekeik nem élték át ifjuéletöket zárt szobában vagy iskolafalak közt. A tanuló ifjúságnak még a közelmúltban is megvolt czélszerü testgyakorló játéka. Csak egyet említek meg. Az 1830-40-es években nem csak az úgynevezett bölcsészek, de a jogászok sem szégyenlették játszani a pályafutó labdajátékot. Hétköznapokon délután mint méhrajok lepték el a mezőket és legszebb testgyakorló játékaiknak rendesen az alkony vetett véget.

Napjainkban az elszaporodás, az élet szűk körülményei, a megélhetés kérdéses volta mindinkább zártabb körbe szorítja az embert. Néhány évtized alatt több város megkettöztette lakosai számát, az emeletek egymásra halmoztatnak, a szabad légjárás és a napsugár akadályoztatik; az összetömött vagy egymás fölé épített lakásokban a levegő elveszti üdeségét. A gyermekek és ifjak iskolában töltik idejök nagy részét, a társas pályafutó labdajáték gyéren és kisebb ifjaknál fordúl már elő, az ifjú az iskolából haza megy és behúzza magát a szobába könyvei mellé; csoda-e, ha satnyulunk ?

A satnyulás ezen közösen fenyegető baja ellen keres tehát korunk gyógyszert a testgyakorlatokban; az ifjúság arczrózsáinak elhalaványulása, karjai, lábszárai vékonyulása, életerejének megfogyatkozása eléggé indokolja, mért emelkednek pénzszük-körülmé- nyeink ellenére is naponkint a tornacsarnokok.

Egyet még se feledjünk. Legyenek bár a torna- csarnokok a testi erők fejlesztésére, a tagok erösitésérer az ügyesség megszerzésére áldásos intézvények, ne feledjük, hogy a torúacsarnokok csak akkor veszik át a gyermeket a szülői körből, midőn az képes iskolába járni. Az ezt megelőző korban t. í. a születéstől a 6-7 éves korig a gyermek egészen a szülőre van hagyva.

És most legyen szabad — az értekezést közbeszakítván — pár kérdést intéznem hozzátok t. Szülők !

Gondoltok-e ti arra, mi történjék a gyermekkel a születéstől kezdve addig, mig azt az iskolába adjátok? Meggondoltátok-e, hogy a megszületett kis gyermeknek 6-7 éves koráig ti vagytok első és természetes tornamesterei, kik a rózsás arczú gyermekben megadjátok az alapot arra nézve, hogy a tornacsarnok az adott alapon sikerrel működhessék tovább az izmok erősítésére, a testi erő fejlesztésére, az ügyesség megszerzésére ? Tudjátok-e mi történik azon gyermekkel, kit a szülök czélszerü ápolás utján megerősíteni elmulasztottak ? Mindjárt megmondom. Az ily szülök beadják a gyermeket az iskolába, az iskolai hatóság elküldi öt a tornacsarnokba. Ekkor jön napfényre a hibás szülői ápolás; a gyermek oly gyönge, hogy nem képes tornázni. Orvosi bizonyítvány által kell fölmentetnie, hogy kárt ne tegyen benne a tornázás. A szülök még azt az alapot sem adták meg neki, hogy a tornázást megkezdhesse. Majd meg az történik, hogy a gyermek a tornázást csak részben végezheti; az úgynevezett sz**1' laadgyakorlatokban nem vehet részt, nehogy nagyobb baj keletkezzék. A hiba tehát megvan, de az nem a tornacsarnokban van, hanem abban, hogy a gyermek nem részesült czélszerü ápolásban 6-7 éves koráig, addig t. i. mig a szülői házban volt s mielőtt iskolába küldetett volna. A gyermekélet első évei képezik alapját a jövendőbeli életnek. A gyermekélet első-évei az egész életre nézvd oly fontosak, hogy ha választani kellene az egészséges, piros, pozsgás 6-7 éves gyermek között, ki soha sem tornáz, és a vézna, gyönge testalkatú gyermek között, ki egész életén át tornáz: nem kételkedem, hogy a józan ítélet az elsőnek adna előnyt; mert az egészséges, erős testalkatú gyermek elevenségénél fogva keres magának a tornacsarnokon kívül is mozgást és gyakorlatot, hogy egészségét és erejét mindvé-