Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876
9 mellett a szobában azon hízelgő gondolatban: Menynyire szereti anyját e gyermek! De legyen ezekből ennyi elég. Iveket lehetne beírni, mennyire akadályozzák a gyermekek üdeségét, eröfejlődését, sőt egyenesen megrontják túlságos sze- retetökkel a meggondolatlan szülök. Nem részletezem tehát, mint ügyeljen föl a szülő a gyermek tisztaságára, figyermeknél a hajnak a homlokról való félrefésülésére, a sapkának föltevésére, hogy a gyermek fülei denevér módra ki ne álljanak ; a szűk lábbelire, a nedves lábbeli levetésére, a ruhabegombolásra, hogy a mell össze ne szoríttassék; olvasásnál, hogy a mell be ne horpadjon ; nem részletezem, mint tanítsa meg a szülő a gyermeket mosdani, száját étkezés után kimosni, a fogkefét czélszerüen használni; valamint, hogy még a jobbmódú szülök se bízzák a gyermeket felügyelés nélkül a cselédre sat. Csak arra kérem a t. szülőket, ne rontsák meg gyermekeik egészségét túlságos szeretetökkel; mérsékelje az ész az ösztönszerü szeretetet az ápolásban, a táplálásban, az öltöztetésben, a mozgásban, a fejlesztésben sat. megemlékezvén, hogy a jó egészségben többet adnak a gyermeknek, mint a részére hátrahagyandó bármily nagy örökségben! Nagy jeles és érdemes családok tűntek el a föld színéről nem másért, mint hogy a szülők ösztönszerü, állati szerete töket az ész által nem mérsékelvén, folytonos dédelgetéseik által gyermekeiket megrontották; mely szülök később minden vagyonukat odaadták volna, ha meglehetett volna menteni a gyermeket és általa a családot. De már késő volt. A vagyon idegen kézre ment át, a család elveszett, elpusztúlt örökre! V. A jó házi nevelés. A thrákokról az a hagyomány, hogy midőn gyermek született, sírtak; midőn meghalt, örültek. A thrá- kok azért sírtak, mert arra gondoltak, mennyi fáradság és szenvedés közt kell majdan átélni a megszületett gyermeknek az életet; halálozáskor pedig örültek, mert a megholt túlvolt már a földi élet viszontagságain és szenvedésein. Habár a thrákok ezen siralom-vigalma nem volt némi bölcselet nélkül, gyáva bölcselkedés volt az még is, úgymint, mely az élet viszontagságai és fáradalmai előtt férfias elszántság helyett sírásra fakadt; egyoldalú bölcselet volt az, mely mellőzvén a lét, az élet örömeit, csak a fáradalmakat és szenvedéseket vette figyelembe. A thrákok talán azért tették ezt inkább, mert tömörülni és állami összetartásra egyesülni nem bírván, előbb a perzsáktól, később a görögöktől mindjobban háttérbe szoríttattak vagy meghódíttattak. Innen nálok a végnélküli siralom-vigalom! Forditsuk meg a thrák-bölcseletet, azaz vegyük tekintetbe az emberi életet méltóbb, magasabb szempontból. Van-e szebb jelenet azon embernél, legyen az férfiú vagy nő, ki az áldott családi körben jó házi nevelésben részesülvén, a nagykorúságra, azaz önmaga fölött uralomra eljutott ? Ki ép tagokat, egészséges és jól megedzett testet nyervén, azon fölül állapotához képest szellemileg kimüveltetvén, munkás tagjává vált a társadalomnak ? Ki a vidor kedélyben, melyet neki az ártatlanság nyújt, s melyet semmi életcsapás összezúzni nem bir, örömöt visz, a hová csak belép, megjelenésével ? Ki, midőn a cselekvésre, hivatása szabta kötelmek teljesítésére kerül a sor, azon akarati magaslatra jutott, hogy mindig elmondhatja magáról, a mit csata előtt mondott a Gárda I. Napóleonnak: Császár, ma győzünk?! Kit szülői kevés, csak annyi igényekhez szoktattak, a mennyit az élet könnyen kielégíthet; mire nézve boldogtalan soha sem lesz, mert várakozásában nem csalódott? Kinek szivét a gyöngéd anyai kezek a sz. hit ihletével fölkenték, hogy hidjen Istenben; és sz. reménynyel megerősítették, hogy bízzék az őrködő Gondviselésben; és szeretetre tanították, hogy az embertársakkal tegyen minél több jót? Röviden, kell-e szebb jelenet azon gyermeknél, kit az okos és gondos szülök úgy neveltek, hogy bátran szembe nézzen az élet viszontagságaival; becsülettel helyt álljon ott, hová őt hivatása helyezte; lemondani és megnyugodni bírjon akkor, midőn a józan ész parancsolja; azután, ha a szenvedések beköszöntenek, a thrákok módjára ne csak gyáva sírásra ne fakadjon, hanem nemes türelemmel viselje a kikerülhetetlent, megőrizvén még a fájdalmak közt is a lélek örökzöldjét az áldott lelki vidorságban, a megtörhetetlen animóban ? T. Szülök! Ha valaki titeket fölszólítana, akarná- tok-e oly gyermekkel megáldatni, a minőt imént leir- tam ? Nem hiszem, hogy a fölszólításra azt ne válaszolnátok: Ezer örömmel! Pedig lássátok, tőletek függ, hogy ezen boldogságban részesüljetek. Neveljétek gyermekeiteket úgy, hogy ilyenekké váljanak; adjatok gyermekeiteknek igazi jó házi nevelést, és teljesedni fog kivánságtok. A gyermeklelkület fehér lap, melyet a szülök írnak be a nevelésben. írjatok oda igaz, jó, szép és nemes vonásokat, akkor lesznek jó gyermekeitek! 2
