Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

7 tatva jutalmaz, vagy mardosólag büntet a szerint, a mint a törvénynyel megegyezőleg, vagy annak ellenére cselekedett az ember. Ezen kis-biróról, a lelkiismeret szaváról, szólott Sokrates, midőn mondotta, hogy, ha jól készült cselekedni, a SajAov.ov — szellem — helyeslőleg hallgatott, vagy gyengéden cselekvésre öszötönöz, ha pedig nem jó cselekvésre készült, akkor a szellem ellentmondott és a cselekvéstől öt elfordítani törekedett. Ezen erkölcsi törvény, kisérve a lelkiismeret szavától, szolgált az embernek és szolgál ma is cselekvési szabályul és ösztönzésül mindazoknak, kikhez a kinyilatkoztatott hitszabályok még el nem jutottak; midőn azután az evangeliumi törvények megadattak, melyekben az ember kötelmei, hivatása, szóval összes viszonyai a legtüzetesebben és legvilágosabban meghatározva eléadattak: a szivbe irt erkölcsi törvény ez által nem csak ki nem törültetett, hanem a koresztény világosságban még élénkebb színezetet nyervén, kötelezőbbé, azaz nagyobb felelősséggel járó tényezővé vált. íme a szellemi alkotmány, t. i. az erkölcsi törvény és lelkiismeret, melylyel czéljai megvalósítására felruházta a Teremtő az embert! Igaza volt tehát Sokratesnek, midőn az athenei j pénzváltó asztaloknál a bel kincsekre, az embernek az anyagnál nemesebb részére, a szellemre, annak erkölcsi képességére s ennél fogva az ember magasabb hivatására figyelmeztette polgártársait, állitván, hogy onnét aranynál és drágaköveknél becsesebb kincseket bányászhatnak, ha nem restelkednek belsöjökbe betérni és önvizsgálás utján a kiaknázáshoz fogni; való tehát az, hogy az ember az igaz, jó és nemes czélok megismerésére, megvalósítására fel van szerelve mindazon kellékekkel, melyek segítségével kiki megoldhatja önmagán a feladatok legszebbikét, az emberi élet magasztos feladatát! III. A meggyőződés; a válponí, melyre az ember állíttatik, a jellemesség. Hatalmadban lesz (a rosznak) megkivánása és neked uralkodni kell felette. Moz. 1, 4, 7. Bár mennyire uralkodjék napjainkban a hazudság, tagadni még sem lehet, hogy az ember gyermekségétől kezdve az igazság által érdekeltetve van. A gyermek, alig hogy megtanult beszélni, kérdéseket tesz szülőihez ; I az ifjú, ha öninunkásságra lépvén, gondolkozni kezd: okokat, összefüggést, alapot keres, feladmányokat old meg, valódi megismerésre törekszik; a tudós, nem törődvén az arcz halaványulásával, az emésztés gyengülésével, a test elsoványodásával: búvárkodik idötekintet nélkül éjjel nappal, csak hogy az igazság teljes megismerésére eljusson. Deigy van ez a közéletben is. Midőn nagy mérvű politikai hir felmerül, lázas izgatottság áll be, az emberek csoportosúlnak, tudakozódnak, leveleznek, sürgönyöznek, megtudni óhajtván mielőbb: mi a való ? Ugyanígy van, ha valamely községben vagy családban rendkívüli esemény történik. A ki e jelenség okát csupán a kíváncsiságban keresné, az egyoldalulag fejtené meg a tüneményt: szerepelhet ugyan az igazság iránt való érdeklődésnél a kíváncsiság, sőt az anyagi érdekek is, de nem kizárólag; mélyebbeu van az ember érdekelve az igazság által, minthogy arra ösztönszerűleg törekszik: az igazság a léleknek körülbelül az, a mi a testnek a táplálkozás, a mozgás és a szabad lég. így levén alkotva az ember, midőn szemlélődés közt valamit észrevesz, tisztába jönni törekszik, való-e az, a mi neki jelentkezett vagy nem ? Ha a jelentkezett tárgy érzék alá esik, akkor azt az ember az érzékek segítségével vizsgálja és ezen uton szerez magának róla meggyőződést; ha pedig a jelentkezett tárgy érzékfölötti, akkor behatol az ész erejével, és gondolkozás utján oknyomoz, következtet és ekként jut el a meggyőződésre az ember; például: ha félsötétben valamely tárgy mutatkozik, közelebb lépünk és kellő vizsgálódás után tisztába jövünk, azaz meggyőződést szerzünk róla magunknak; vagy: ha meggondoljuk, mennyi hibát követ el a tudatlanság, és jó lelkészeket, jó tanárokat, jó hivatalnokokat, jó katonatiszteket akarunk: azon meggyőződésre jutunk, hogy tehát mellőzhetetlenül szükséges a szakképesítés ; vagy: ha a társadalomban szemügyre veszszük a tudományt, művészetet és az intézvényeket, azután ezekkel összehasonlítjuk az állat-életet, mely csak megközelítő fokozatban sem bírt évezredek óta hasonló eredményt felmutatni: azon meggyőződés támad bennünk, hogy egészen más tényező működik az emberben, mint az állatban, azaz meggyőződünk az emberi szellem létéről és hatalmáról; vagy: ha meggondoljuk, hogy mindnyájan ugyanazon első szülőktől származtunk; ugyanazon szellemi és erkölcsi képességekkel, ugyanazon fö czéllal bírunk: meggyőződünk nem csak a rabszolgaság jogtalanságáról, nem csak a törvény előtt való egyenlőség jogosságáról, hanem arról is, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, gyermekei a mennyei Atyának,