Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1873

— 14 — Ezen 8° 56' 54'2'-nyi térben oly csöppek feküsznek, melyekből szemünk sugarakat nem kaphat. Ugyanis azon sugarak, melyek a csöppből csak egyszeri belső visszaverődés után lépnek ki, egyedül akkor juthatnának az észlelő szemébe, ha eltérési szögük 42° 1' 46*8"-nél többet tenne; ámde 42° 1' 46'8"-nél nagyobb eltérési szög nem lehetséges; mivel az eltérés azon sugarakra nézve, melyeknek beesési szöge 59° 23' — 59° 23' 28"-nél nagyobb, 42° 1' 46"8"-nél kisebbé válik. Azon sugaraknak pedig, melyek a mondott térben létező esőcsöppekből kétszeri belső viszszaverödés után lépnek ki, hogy az észlelő szemébe juthassanak, oly eltérést kellene szenvedniük, mely 50° 58' 41"nél kisebb, mi szintén lehetetlen, mivel az eltérés azon sugarakra nézve, melyeknek beesési szöge 71° 49' 55"-nél nagyobb, 50° 58' 41"-nél nagyobbá válik. Ezen térből tehát sem a főszivárvány, sem a mellékszivárvány vörös fényrésze nem juthat szemünkbe. A mi a vörös sugarakról áll, áll az ibolya és egyéb szinü sugarakról is, úgy, hogy általában elmondhatni, miszerint ezen térben az észlelő sem fő- sem mellékszivárványt nem láthat. Ezen térből tehát a szem legfölebb azon meggyöngült sugarakat kaphatja, melyek a csöppek előoldalán verődnek vissza. Innen van, hogy a két szivárvány közti tér sokkal sötétebbnek látszik, mint a főszivárvány alatti és a mellékszivárvány fölötti terek. — Záradékúl még következő pontok érdemelnek figyelmet: a) Ugyanazon törvények szerint fejlődhetnék még ki egy harmadik és negyedik szivárvány is, származva oly sugarakból, melyek a vizcsöppek belsejében háromszor vagy 4-szer verődtek vissza. Ámde ezen szivárványok csak igen gyönge fénynyel bírhatnának, úgy annyira, hogy azokat az észlelő alig vehetné észre. Egyébiránt a svéd akadémia egyik értekezésében*) azt állítja, hogy egy harmadik szivárvány már többször volt látható. b) Az előadott elméletből könnyen beláthatjuk, hogy midegyik észlelő saját szivárványát birja, és pedig minden pillanatban mást, mivel a nap helyzete az esőfelhő irányában minden pillanatban más, és végre, hogy a szivárvány minden pillanatban más csöppek által képeztetik. c) Az észlelő azonban gyakran még kettőztetett, egymást keresztülvágó, sőt némelykor megfordított helyzetű szivárványokat is láthat. Ha ugyanis valamely esőfelhőben a tárgyalt módon szivárvány jő létre, és az észlelő háta mögött kellő terjedelmű és tökéletesen nyugvó vizszin létezik, megtörténhetik, hogy a nap sugarai, a vizszintöl visszaverődvén, egy második, egészen más középponthoz tartozó szivárványt hoznak létre. Hisz a dolog mondott feltételek mellett egészen úgy áll, mintha a viz alatt álló napnak sugarai világítanák be az esőfelhőt, mi okvetlenül egy új szivárvány keletkezését vonja maga után, mely azonban az eredeti szivárványhoz képest más helyzettel bir. — Ama zöld és vörös széleket pedig, melyeket gyakran a főszivárvány belső oldalán láthatni, Airy a fény hullámzási elmélete szerint magyarázza és azt mondja, hogy ezen szélek azon elemi hullámok (Elementarwellen) találkozása által idéztetnek elő, melyek a hatékony sugarak közelében származnak és több helyütt egymást erősbítik és gyöngítik. Ezen szines szalagok azonban rendesen csak a főszivárvány felső határán mutatkoznak, mivel fényök mindkét oldal felé mindinkább gyöngül, és mielőbb a talppontot elérték volna, egészen elenyészik. Források-. Lehrbuch der Kosmischen Physik v. Dr. Joh. Müller. Braunschweig 1872. — Grundzüge der Physik von Dr. J. Schabus. Wien 1869. — Lehrbuch der Physik von F. J. PisJco. Brünn 1860. — Lehrbuch der Physik mit math. Begründung v. Dr. August Kunzek. Wien 1865. — Anfangsgründe der Physik v. Andreas Ritter von Ettingskausen. Wien 1860. — Physikalisches Lexicon. Begonnen von Pr. Dr. Oswald Marbach. Fortgesetzt von Dr. E. J. Cornelius. Leibzig 1858. Lentényi Márk. *) Abhandlung der schwed. Akad. 1759. S. 234. L. Cornelius-Marbach Physikalisches Lexicon V. Band, pag. 618.