Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1872
8 nézve, miként léptettessenek elvei a gyakorlati életbe át, mert ez a közvetitő eszély és ügyesség dolga, s ez már ismét a praktikusok körébe vág. Szűnjék meg tehát a vita a praxis és bölcsészet között. A praxis bölcsészet nélkül holt formalitás és dermedt gépiesség, mig a bölcsészet a praxis nélkül puszta elmélet. Mindkettő tényezője a haladásnak : emez kitűzi a végczélt és elvet, amaz eszélyével s ügyességével életbe lépteti a kitüzöttet. Eddigien azok ellenében védtük a bölcsészetet, kik átalán semmisnek tartják azt az emberi életben, sőt kártékonynak bélyegzik. Elnyomatás, szellemi tespedés és korlátoltság ellen harczolánk a szabad szellemi művelődés nevében. Hanem elleneink számából még nem fogytunk ki. Vannak ugyanis, kik tudományos hangidomban dúdolnak a bölcsészet ellen. Ilyenek az úgynevezett popularisták. Ok az egyszerű, természetes józan ész nevében tiltakoznak, mint melyet a bölcsészet megmételyez. Szerintök az igazság a közvetlen érzésben, a közéleti szemléletben jelentkezik előttünk, és azonnal homályba borul észrevevésünk előtt minden, mihelyt bölcsészetileg bonczol- juk a jelenetvilágot, mert a philosophia hideg kritikája megzavarja a tiszta érzést. így beszélnek az egyoldalú érzéki emberek, az érzékenykedő sentimentalisták, a sivár rajongók, a mystikusok, a phantasták, a költői lelkületüek. És ők a müveit közvélemény nevében követelik a bölcsészettöl, hogy az ö értelmi láthatárukon ne emelkedjék túl. Igaz ugyan, úgy mondanak, hogy a bölcsészet magas, nehezen érthető gondolatokkal foglalkozik, s e munkájában gyakran megelőzi a kort, s ép ezért uj gondolatai kifejezésére uj szavakat s uj nyelvet kénytelen teremteni magának ; hanem azért mégis a közvetlen józan értelem körében maradjon meg, mert a bölcsészet saját elvont okoskodásaiban nem teremtheti meg az igazságot, hanem az egészséges közszemléletben jelentkező igazságot kell tudományosan müveit gondolásának mesteri közvetitésével magasabb tudalomban fölfognia. — Ez okoskodás szerte hangzik. De vizsgáljuk csak meg közelebbről. — A természet műveltség nélkül durvaság. A műveltség pedig, ha a durva természeti állapotot meghaladja, még azért nem természet-ellenesség. Az, ami az életben mint természetes vagy kiválóan egészséges józanész szerepel, nem más, mint a kor és viszonyok által képezett közvélemény, tehát mindenféle uralgó kornézetek, előítéletek, kedvenczeszmék keveréke, minden benső egység nélkül, vagy a legjobb esetben valamely előbbi bölcsésznek népszerűvé vált világnézete. S ez az, mit oly találóan neveztek el a szellemi és tudományos forgalom apró pénzének. És vajon mikor egészséges s józan az ész? tán akkor, midőn az említett közvélemény szerint idomul ? vagy akkor, ha önállóan saját természete és törvényei szerint mozog, miután tehát az előítéletek és korvéleményektöl, a divat befolyásaitól s az uralgó tévnézetektöl a bölcsészet megtisztitá, rendezé és saját lábára helyezé ? !... Kétségkívül ez utóbbi esetben mondható józannak és egészségesnek az ész, mert ekkor van magánál, ekkor áll fölötte a mindennapiasság gözkörének. És igy anélkül, hogy sokat hallgatna a bölcsészeti ész a portiprók homálynemző lármájára, az örök eszmék életvizébe fürösztött szárnyakkal halad fényhonába, s a philosophia isteni rendeltetés szerint hordja öt magas czélja felé, mint Ganimedest Zeus sasa! A nap, mikor feljön, s köd emelkedik Sugári ellen, fényszekerén nevet, És megszokott útját kijárja: A buta pára lehull s enyészik. (Virág.) Matzke Valér.
