Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1861
6 nt. Molnár József a természettan fáradhatlan buzgalmu tanárának személyében ér bennünket, kit egészségi körülményei — miután e pályán hat éven át dicséretes buzgalommal működött, arról lelépni, s a lelkipásztorkodásban alkalmazást kérni kényszerítettek. Működése köréül — plebános-helyettesi minőségben megyés püspök ő méltósága részéről Dombóvár Ion kiszemelve addig is, mig vagy ott, vagy más alkalmas helyen plébánossá leend majdan kinevezve. Mi, kik mindakét távozóval több éven át együtt működtünk, búcsúszavunkkal együtt forró köszönetünket nyilvánítjuk a fáradalmakért, melyek által intézetünk felvirágzása melleit buzogtak. A mi valláserkölcsi életünket illeti, e tekintetben — legyen Istené a dicsőség — minden eszköz őrömmel ragadtatott meg, mi által a vallásos érzelmet meggyökeresíteni, azt egykor gyümölcsözővé tehetni reméltük. Bennünk rendíthetlenné lön ama meggyőződés, hrgy a hősies erények úgy az egyházi mint polgári élet körében csakis a vallásból forrásoznak. Ezen meggyőződésben szigorú pontossággal tartottuk meg a vasár- és ünnepnapi áj tatosságokat, végeztük a szokásos háromnapi sz. gyakorlatokat, és részesítettük hatszor az éven át tanulóinkat a sz. gyónás- és áldozásban. Ezenfölül az ifjúság fel lön szólítva a sz. Alajos saját védszentje tiszteletére végeztetni szokott ájtatosságbani részvételre ; s a lelkesebbek dicséretére legyen mondva : ezen önkéntes buzgalmi cselekvényre hat héten át 37-en vállalkoztak. E szám bár csekély, mindazáltal elég nagy arra, hogy az ifjúság keblében a sz. Alajosok erényei iránti szeretetre következtethessünk. Adja azért a kegyelmek osztogatója a Szentlélek, hogy mindazok, kik ez ájtatosságban részesültek, legyenek életök által Alajosokká, és jócselekedeteik által dicsőítsék meg a szentéiben csodálatos Istent. Nevezett védszentünk ünnepe végre junius 21-én valamint a korábbi években, úgy a jelenben is a sz. gyónás és áldozás mellett — a legméltósá- gosabb oltáriszentség imádásával lön megszentelve. A valláserkölcsi érzemény s a tudományokban tett előmenetel némi megjutalmazására továbbá ugyanazon jótékony kezek, melyek jótékonysága közmondássá vált, melyek mindannyiszor megnyílnak, midőn könyeket törülni, az éhezőket etetni, az ifjúságot buzdítani, a szentczélu intézeteket segélyezni kell, melyekről méltán elmondhatni: „Dispersit dedit pauperibus,“ — melyek a mult tanévben is az ifjúságra buzdítólag működtek, 15 o. értékű forintot ajándékoztak azon czélból, hogy ki a 8-ik osztályúak között a pályatársak közül erény- és tudományra nézve legkitűnőbb leend, a nevezett összeg két ötödét, a hozzá legközelebb álló pedig ugyanannak három ötödét kapja. Az első jutalmat Mikó György, a másodikat pedig Kiss István nyerte el. Midőn eme jótékonyságot följegyezzük, a jótevő nevét — nehogy szerénységét megsértsük — elhallgatjuk ugyan, de hálás köszönetünket nyilvánítani sz. kötelességünknek tartjuk. A lefolyt iskol. év május hónapjában 16—24-ig fötdő Jónás József iskolai biztos ur ő nagysága intézetünket becses látogatásával szerencséltetó s az ifjúságot osztályonként meglátogatva, annak előmeneteléről általán véve saját szavai szerént örvendetes tudomást szerzett; minket pedig azon üdvös tapasztalással gazdagított, hogy az eííéle látogatások fölvillanyozzák az ifjú kedélyt s újabb buzgalmat lehelnek abba. Ez évben szerencsések voltunk továbbá körünkben nagyságos és főtisztelendő Rezucsek Antal zircz-cisterci rendű apát urat is üdvözölhetni, ki juniushó 23-án megjelenvén, az ifjúság részéről dalestélylyel tiszteltetett meg; s miután az intézet állása- s tanári karáról biztos tudomást szerzett; ugyanazon hó 26-án üdvkivánatok közölt távozott el tőlünk. — Itt úgy gondolom, helyén leend a nevezett apát ur ő nagysága azon szép tettét is följegyezni, mely által az ifjúság keblében emlékét áldásossá tette. Es e tény ama jótékonyságban áll, melylyel ő nagysága az alakult lyceumi irodalmi kör szellemi czéljait előmozdítani akarván, keble nemes sugallatát követve 20 o. értékű forintot
