Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1859
16 különösen a felsőbb rendű s határozatlan egyenletek megoldására. A könnyűség, különbféle a görögökétől néha egészen eltérő mód, mellyel nem csak az egyenleteknél, hanem a mennyiségtanban általában eljárt, s azon ügyesség mellyel az algebrát a mértan egyes tételeire oly sikeresen alkalmazó, Bhaskaranál egy a dolog lényegébe mélyen beható észt, s egyszersmind azon ismereteket feltételezik, melyekből az ő idejében a hindu mennyiségtan fénykorára méltán következtetünk. A hinduk háromszögtannal is bírtak. Honnét s mikor jött a mennyiségtannak ezen ága Indiába, vagy ki volt az első, ki vele foglalkozott azt kimutatni vagy biztosan meghatározni nem lehet. A hinduk s görögök háromszögtana közölt lényeges különbség létezett. Ismerték — csakhogy más név alatt — a sinus-, cosinus- és sinusversust, sőt a függvények kiszámítására úgynevezett sinustáblával is bírtak. Miből láthatni: hogy c tanban a hinduk egy lépéssel tovább haladtak a görögöknél. Valamint azonban az egész hindu mértan úgy ennek egyik ága a háromszögtan is igen egyszerű s tökéletlen lehetett, miért is csillagászati számításaik sem bírhattak tökélyetes hibátlansággal. Ha a hindu mennyiségtant közelebbről figyelemmel visgáljuk, látni fogjuk: miszerint annak egyik ága t. i. a számtan ha nem állott is a tökély azon fokán, mint nálunk, de attól mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben keveset különbözött. A számtani miveletek egész számokkal, törtekkel — kivevén a tizedeseket — halvány, s gyökmcnnyiségekkel nálok világosan, s csaknem a mienkhez hasonló egyszerűség s könnyűséggel vitettek végbe. Az egyszerű és összetett arányok tana, alkalmazva minden lehető s az életben előforduló esetekre a tökély mostani fokán állott. A számi- és mértani haladvány, kapcsolástan, sa termék kiszámítása, számtanuk egyik kiegészítő részét képezé. Az algebra — melyben a jelek hiányát a szavak ezélszerü megrövidítése pótolá, — magában foglalta a négy alapmivclet, hatványozás, gyök vétel, képzetes mennyiségek, s az egyenletek kimerítő tanát. Legszebb és lényeges részét tevék a hindu-algebrának a határozatlan egyenletek, melyeknek egyszerű szabályait Europa tizenhetedik századbeli nevezetes mennyiségtudósai egész lényegükben elfogadók. Szóval a hindu-számtan és algebra, melynek a mienkkeli csiulás hasonlatossága oly kellemesen lepi meg a szorgalmas tudomány-buvárt, több tétele oly világos s tökéletes, hogy hosszú századok nem valónak képesek azt lényegében megváltoztatni, s számos oly ismeretet foglal magában, melyek nálunk az újabb Kor lelkesedéssel fogadott találmányai közé tartoznak. A mily fáradhatlanok voltak a hinduk a számtan tökéletesítésében, ép oly kevés figyelmet' fordítottak a mértanra. Mértanuk alig állott másból, mint azon ösmértanból, mely a népek szükségleteiből önkényt támadott. Az egyközü vonalok, szögek és háromszögek egybevágóságáról mitsem tudtak. A legegyszerűbb, de a mértanban mégis nélkülözhetlen tételek elöltök ismeretlenek lévén a legközönségesebb feladvány megoldásában vagy fenakadtak, vagy azt csak tapasztalati utón közelítőleg, azért sokszor hibásan oldották meg. A mennyiséglani ismereteket melyek Egyptom s az Eufráltartományokból Göröghon és Indiába költöztek, mind a két tartomány egymástól egészen független módon, s mint láttuk különböző irányban fejté ki. Azonban egyes tételek e két népnél annyira egyezők, miszerint a két nemzet között ha nem is tökéletes tudományos közlekedési, legalább némely ismereteknek egyiktől a másikhozi eljutását feltételezik. Annyira megszoktuk Göröghont a műveltség s minden tudomány egyedüli hazájának tekinteni, hogy minden más nemzeteknél talált s figyelmet érdemlő eszmék, vagy tudományos fölfedezések eredeti forrását Göröghonban szeretjük keresni; Göröghonból ellenben visszautasítunk minden kül behatást, egyedül öt bámulván mint teremtőjét mindannak, mit az emberi ész valaha nagyszerűt létesitett. A szellemi kifejlődés természetes menete figyelmes vizsgálá- sából kitűnik: hogy valamint a különböző elemek kölcsönös befolyása teremtett eddig minden újat,
