Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857

10

tudományosság fogalmábóli nélkülözhetlenségét bebizonyítani, és szerény útmutatást adni a tanulmányozásra, kitűzött ezé Iánk.

Mintha látnok, miként vonul megvető mosolyra ajkuk azoknak, kit tévedt irányú korunk követelménye szerint az ész oltára előtt tőmjéneznek, e ezikkre tekintvén. — De engedjék meg, hogy mi is szánakozva mosolyogjunk felettök, kiket, daczára annak hogy az észnek bálványzói, egy asztalmozgatás lázas állapotba juttatott; és kik a lélekjelenetekből újabb jósdákat szándékoznak állitni, segitendők kuszáit állapotukon. Jól esik. A vallás és erkölcsi könnyelműség, aztán meg a tudás szegénysége, mely magát fölvilágosodásnak nevezi, igv nyilván bevallja tehetlenségél, s oktalanul büszkélkedik a főbb érdekek alapos nem tudásában. De ez a valódi tudósra nézve legnagyobb szenyfolt, kinek keblében ama szent meggyőződésnek kell honolni, hogy éltünk vezércsillaga a megismert igazság, küzdésünk pályája a valódi erény, s diadalmi bérünk a tartós boldogság.

Lelkünk folyton működő természete nem elégli a környező tárgyak puszta szemléletét; hanem mindennek alkotóját és lentartóját, mindennek kezdetét, irányát és végfejlődését igyekszik tudni. E működés közben sokszor oly helyzetbe jő, hogy az egymást felváltó kérdésekre nem talál választ. Azokhoz folyamodik, kiket a mély elme Iliire emelt; ezektől is sokszor üresen, legtöbbször nahézségekkel terhelve tér vissza. Mindent felhasznál, hogy kételyét eloszlassa, de a tárgy nehéz, és gyakori a tévedés. A történelem csudálatra méltó tényeket tár föl. Voltak emberek, kik égi testeket, mint az Istenség ragyogó képeit, Isten gyanánt imádtak. Sokan a tengereknek, fo- Ivóknak, hegyek- völgyek- erdők- sőt még egyes hajlékoknak is külön Istent tulajdonítottak, s általános szokás vala a kitünőbb embereket holtuk után Istenek közé sorolni. Sőt mi borzasztóbb, nemcsak az erénynek, de a bűnnek is saját Isteneket képeztek. Az egyhelyütt áldozati állatok, másutt Istenek voltak. És ha ama kort, melyben ezek történtek, az emberiség gyermekkorának nevezik, minőnek kell korunkat nevezni? hol az arany hornyán kívül a mammon, fényűzés stb. eszményeinek Liwerpoolban vagy mit tudom hol készült szobrai imádtatnak! E gyászképektől elundorodik a valódi tudományos; ön és embertársai üdvének érdekében a tudományok osztályában a hittannak őt illető tisztes helyet jelöl, és azt szorgosan művelni nem megvetendő dicsőségnek tartja.

Egy főlényrőli hit, egy sejtelmes előérzet a más világról oly mélyen gyökeredzik az emberi szívben, még az úgy nevezett vad népeknél is, hogy még a legügyesebb Sophisma is képtelen annak kiirtására, hozza bár kétségbe az emberi lélek nyugalmát szőrszál-hasogatásaival, az ész fő postulatumait csak puszta képzelődésnek kiáltván ki. Nagyobb ereje van itt a természetnek, mint minden Sophismának. A szív a beltanút hívja bizonyságul, s azzal minden Sophismát megszégyenít. „Was die innere Stimme spricht, das täuscht die hoffende Seele nicht.“

S minthogy rút dolog volna, ha a valódi tudós az álokoskodók kaczajában részt venne a helyett, hogy őket az alapos tudományosság tiszteletet parancsoló szavával megszégyenítve útba igazítaná; nem marad egyéb hátra, mint a hittan alapelveit, ezeknek egyes vallásokbani alkalmazását stb. megismerni, tudni. 31ely alapelvck a következők. Az Isten léte. Már az eszmélés alsó fokán sejditet az emberi természet gyarlósága, — habár homályosan is — egy főhatalmat, melytől léte, sorsa és boldogsága függ. Az eszmélés felsőbb fokán, a mindenségben tapasztalt felséges rend, czélirányosság öntudatlanul is vonzzák az embert a világ teremtőjére és bölcs igazgatójára. A legfelsőbb eszmélési fokon pedig megismerkedik az ember saját erkölcsi természetével, felemelkedik a világ erkölcsi rendére, és annak mindenható, szent és bölcs Igazgatójára. A lélek halhatlansága. Az ember az erkölcsi törvény kötelménél fogva érzi ama fenséges rendelteté-