Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857

18

tárgylagos szépséget: a kellemest, fenségest, középszerűséget; a szépnek ellentétét: a rutai, idom- talanságot, alacsonyságot; a közvetítést ezek közt: a tárgylagos és alanyi nevetségest, a humort stb. Továbbá az alanyi szépséget, a képzerőnek szemléleti, izlési és teremtő képességét. És végre az egyetemes szépségnek vagyis művészetnek szólló nemeit: a költészetet, szónoklatot; hangzó nemét: a zenészetet: és végre képző nemeit az építészet-, szobrászat- és festészetet, mik mind magány- mind nyilvános életét kellemes és vonzó színben tüntetik elő. ..Törekedjél ismeretekre, — mondja Kölcsey — de ismeretekre, melyek Ítélet s ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen süni vetéshez, mely gazdag növésű szálakat hoz mag nélkül. ítélet által rendbe szedett s keresztül gondolt ismeret ver mély gyökeret, s őriz meg a felületességtől: ízlés pedig adja azon kellemes szint, mi nélkül a tudomány sötét és zordon.“ Paraen.

Elmondtuk nézetünket a felsőbb tudományosság elemeiről, nem ugyan oly telj- és szabatossággal, minőt e fogalom kíván; de ez is elég arra, hogy egyrészt a realismus hősei kíméljék tüdejöket a kürtfuvásban; más részt, hogy a fensőbb tudományossági tekintélyt magos szeműiddel követelők igényeiket egy adag szerénységgel vegyítsék még akkor is, ha tudori oklevéllel bírnak, cathedrákon ülnek, vagy a tudományosságnak egykori jelmezét viselik is. Zárlatul irodalmunk dicső vezérének, Toldy Ferencznek, szavait idézem : „Denique delenda est Carthago volt mindennapi szava Cato Censorinusnak. Nekünk is van Carthagonk, s ez nem más a korlátolt világnézetnél, melynek vára ellen egyetlen egy fegyver van : a minél teljesb és több oldalú értelmi miveltsóg. Ennek egyfelől elsajátítása, másfelől terjesztése legyen első gondolata a jó magyarnak ha felkél, utolsó feltétele ha lefekszik; ez azon mágnestű, mely szerint egyén és nemzet evezzen, hogy képesek legyenek saját tűzhelyüknél uraságukat megőrzőm. Az irodalomban is tehát ez irányt kiáltsuk ki minél hangosabban; táplálják a hatalmasok, munkálják az irók, tegyék magokévá mindenek. Ismeretterjesztés és ismeretszerzés mindenek előtt és felett! minden egvébb : erő, jólét, tekintély ezt önkénytelen követik.“

Tapasztaljunk tehát, elmélkedjünk, olvassunk és tanuljunk. Minden lény munkásságának szabályszerűsége természete törvényeihez van kötve. Ezen szabályszerű munkásságának iránya a czélt képezi. Szabad akarattal nem biró lények törvényeiktől el nem távozhatnak; nekik annak kell lenniök, s azzá válniok, a miknek rendeltettek. Ellenkezőleg az ember, mint ószszel öntudattal s szabadsággal felruházott lény. Neki rendeltetését, természete alaptörvényeit és czéljait be kell látnia, és ezek szerint magát cselekedve határoznia, életét rendeznie. E féltér

telek nélkül nem volna képes rendeltetésének megfelelni. Érzék-szellemi természetünk törvényei: a jólét, az igaznak, szépnek, jónak s isteninek törvényei. És ezen eszmék képezik rendeltetésünk czélját, mely folytonos és pedig végnélküli tökéletesedés; melyet nemcsak a józan okosság, mint jói felfogott érdeket terjeszt eleibe, hanem az ész és lelkiismeret kötelességgé is tesz; mert az ember szabad erkölcsi lény lévén, azt betudás nélkül el nem mulaszthatja, mit rendeltetése megkíván. Szomorú tapasztalás ugyan, hogy a legszentebb ebbcli igyekezet nem méltányoltatik; hogy azok, kiket a véletlen emelt a prima subsellia-kra gűnymosolylyal tekintenek azokra, kik éjt, napot föláldoznak az emberiség érdekeinek előmozdítására, sőt őket nem ritkán üldözőbe veszik, s zaklatják, ha nem magok legalább aljas zsoldosaik által; de a lelkiismeretes, szorgalmas tanulmányozót illyesmi soha vissza ne rettentse, bízzék egy józanabb kor részrehajlatlan ítéletében, és vigasztalja magát azzal, mivel a halálra Ítélt Socrates midőn gúnyolóinak ezt mondá : annyit mégis használt a bölcselkedés, hogy a sors ily csapását nyugodt lélekkel tü-