Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1857

hasznost; azaz : hogy tudja a természettant, ismerje a testek álalános tulajdonait; a tüneményekben pedig a vonzási jelenségeket, az ezen alapuló ingát, súlyt, mozgást stb.; a rezgési tüneményeken alapuló hang- meleg- s fényt; az áramláson alapuló villanyosság- és delejességet. — Továbbá tudja az állattant, ismerje itt a mozgási, tápláló és érzéki szerveket; az állatok osztályozásából pedig legalább a gerinczes és gerincztelenek seregét. A növénytanból : a növények kid- és bel szerkezetének átalános mivoltát, a növények osztályozását. Az ásványtanból: az ásványok idamait, fémek- és nemfémekrei osztását, a savak, közetek- és telepeket, szóval a geológia alaprajzát. A vegytan műveleti processussát, eddig felfedezett elemek számát, a folyton használt testeknek pl. viz, lég stb. alkatrészeit. Végre a csillagászatot alapvonalaiban; a föld és égteke közti viszonyt, a rendes és különös csillagászati jelenetek okadatolását. És mindezeket nemcsak az általuk szer- zendö legnemesebb gyönyörökért, de a természettani jeleneteknek a tudományosság minden mozzanataiban előkerülő szövevényességük könnyebb megoldásáért, és nemünknél — fájdalom — gyakran előkerülő tévitéletek kiigazításáért. Nemünk legnagyobb része mindig inkább a csodás felé hajlik, mely vonzalom annál nagyobb, mennél csekélyebb az ismekor. A tudósnak minden elfogultságtól mentnek kell lennie, mit úgy ér el, ha az ismeretlennek okait kikutatni, és a jeleneteket létrehozó erőt a természettanban tapasztalatok utján megállapított elvek szerint megismerni törekszik. Előtte a nagy mindenség, ennek legösszevágóbb működése, és e működés ismert processusán felül emelkedett tünemények egyedül a csodák „Est animorum ingeniorumque naturale quoddam quasi pabulum consideratio, contemplatioque naturae. Erigimur, elatiores fieri videmur, humana despicimus; cogitantesque supera, atque coelestia, haec nostra ut exigua et minima contemnimus. Cic. Acad. Libr. 11. c. 41.

És midőn a fönnebbieken kívül a fensőbb tudoinányosságu férfiútól még a jogtudomány ismeretét is követeljük, ez alatt nem értjük a positiv törvények roppant halmazát; ezeknek rendszeres tudása egy külön osztálynak üzletéül tűzetett ki minden államokban; de igen a természet- jog alapos tudását, minthogy a philosophiának eme gyakorlati részén szükség minden positiv törvényeknek alapulni. Más részről pedig, mivel csak az alapos átalános műveltségű férfiak képesek a természetjognak mind világi mind egyházi törvényekrei józan alkalmazása felett helyesen ítélni, így áll a dolog az orvos tannal is. A gyógyászat segédtanai, az anatómia, physiologia, chemia és physica roppant haladást tettek ugyan, mégis maga a gyógyászat csaknem azon állapotban van, melyben volt Hippocrates idejében. Ennek egyik oka alkalmasint az lesz, hogy a vele foglalkozók nem elegendő phsychologiai és természettani ismeretekkel léptek pályájukra, kiknek konok náságán a valódi hivatottaknak legnemesebb igyekezete is megtörik. Fontos e tanra nézve, hogy újabb korban az orvosoknak egy neme állott elő, kik az eddig követett módot kárhoztatják és az évezredek óta követett gyógymódnak hadat izentek. Homöopathia áll allopathia ellen. Melyiknek van birtokában a panacea, a küzdés végeredménye fogja megmutatni. De hogy e küzdés végeredménye a várakozásnak megfeleljen, csak úgy remélhető, ha a felek szakisaiéi vitája az átalános tudományosság bíráló széke előtt menend véghez.

És végre még egy újabban keletkezett tant, az Acs the ti kát —sem szabad ignorálni, a mely, miólta a műveltség Goethe és Hegel úgymondott világnézetének meghódolt, roppant foglalásokat tett fönt és alant. Befolyása az emberiségre nagy fontosságú, mert gyöngéd alakban a kedélyhez iparkodik szólni. Alakulási phasisát az okszerű fensőbb tudományosság van hivatva egyengetni, mert e nélkül aligha olyszerü szörnyeket nem hoz létre, minőket a philosophia. Egyébb- ként is : nehogy a balhiedelem szerinti torzalakban láttassa magát a tudós, ismerje és tudja a