Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856
8 hat, a fold folyamai hatásánál fogva oly függélyes helyzetet foglal a delejes délkörre, hogy az összetekert sodronygyürűt éjszakról tekintve, benne a villanyfolyainok az óramutató mozgásával ellenkező irányúak legyenek, vagyis alsó részén haladó folyamainak iránya a föld folyamainak irányával megegyezzék. Honnan ered földünk delejessége, a voltaoszlop működése és Ampére elmélete nyomán vajmi könnyű eltalálnunk! Földünk szilárd kérgében ugyanis különnemű fémek és más anyagok végetlen változatossággal lévén elegyítve, s egymással érintkezésben, s a nedves vezető sem hiányozván, földtekénk egy óriási galvánlánczot képvisel, s benne szükségkép kell folyamoknak keletkezni, melyek ha — mint méltán hisszük — földünk belseje mostanig is tüzolvadt állapotban van, héwillanyosság (thermoelectricitas) által, ha nincs, ugyanazon részek érintkezési villanyossága által nagyszerűen növeltctnek. Hogy e számtalan egyes folyamok egymásra hatván kölcsönösen határozott irányba rendezkednek: vonzó s taszító tulajdonuknak önkénytes kifolyása. Egyszersmint föl kell itt említenem, hogy ha a galvánfolyamot igen sokszor körbetekert (péld. egy üres fahengeren) selyemfonással elszigetelt rézsodronyon vezetjük át, hatása mind feszültség!* (intensilas), mind de- lejezési szempontból a tekervények száma szerint sokszoroztad; és pedig a feszültség körülötte, a delejezési tehetség pedig két végén nyilvánul. S ezen tapasztalat nyomán vannak készítve a villanysokszorozók (multiplicator), melyek számos tekervényeikben a leggyengébb folyamot is, például egy meglapitott réz- és horganysodrony egyszerű érintkezéséből keletkezettet aként erősítik, hogy a delejtüt elhajlásra késztetvén ez által észrevehető lesz. Már pedig mivel a tér tekintetéből az egyenlítőnél legtöbb, a sarkok felé ellenben mindig kevesebb ily folyamszálak képzelhetők, következik: hogy a villanysokszorozó elmélete szerint a földdelejesség, vagy földvillanyosság fe- szültségi (intensitas) hatásának az egyenlítőnél, delejes működésének ellenben a sarkoknál legnagyobbnak kell lenni. Végre czélom kívánja, hogy röviden, és csak némely részletes esetekben, megvizsgáljuk a gaJvánfolyam hatását a delejre. Ismert tény (Lásd Pouillet- Müller 11. köt. 321. ábrát, Hessler 474. ábrát, Kunzek sat.), hogy ha egy delejhenger egy üvegedény feneke közepéről kiálló, s fölülről átellenébe igazitolt két csúcs (Spitze) közé aként iga- zittatik, hogy köztük könnyen foroghasson, s az edény higanynyal megtöltetik, de csak any- nyira, hogy a delej fölső vége belőle jóval kiálljon, s fölső részébe egy vörösrézgyürü aként alkalmaztad, hogy a higanyt érintse, s a delej fölső végét érintő hegyen a delejre villanyfolyam vezettetik, mely a higany fölületén a rézgyűrűhöz, innen a galvánláncz vele összeköttetésben levő nemleges sarkához menekül, a delej forgásba jő, és pedig ha éjszaki sarka van fölfelé fordítva a fölülről szemlélőre nézve az óramutató mozgásával ellenkező, ha déli, egyező irányban.
