Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1856
— 15 — Miért is: 1,8215135 — 1,6071364 = log. x ~ 0,2143771 miből x értéke = 1,638 mértföld sebesség egy másodpercz alatt, mely érték ugyan minden bolygóknál a valódi sebességtől igen elüt; azonban itt valószínűleg némely körülmények aként lennének tekintetbe veendők, miként még módját rövid elmélkedésem meg nem érlclheté, s mely mód a hatalmas mennyiségtannak talán új, s igen szép tért nyitandana. Különösen ezen körülmények közé volnának sorozandók véleményem szerint : hogy valamint a nap a bolygókra, ngy viszont minden bolygó a napra delejes vagy villanyos működéssel hat, mely hatás ismét a távol, tömeg, nagyság, s igen valószínűleg töinöttségök, sőtt anyaguk minőségének viszonyában is különböző befolyással leend, mind napkörüli keringésére mind tengelye körüli forgására ; továbbá az őrnökök a főbolygó mozgását akadályozó vagy előmozdító befolyásai; a bolygók különböző horpadtsága sarkaiknál, s több efélék. Satumnál különösen figyelembe volna veendő azon körülmény, hogy egyenlítője táján gyűrűkkel bir, s igy fölületébe nem volna szabad betudni azon tért, mely gyűrűi által elfödetik, mely pedig, úgymint a bolygó egyenlítőjére eső, jelen elméletben legjelentékenyebb szerepet játszik. E bolygónál valószínű hogy a testétől elszakadt gyűrűk villanyfolyamokkal vágy- épen nem, vagy nem azonképen rendezőtekkel bírnak mint a főbolygó, s igy mozgására határozott befolyással lehetnek. Uránnál tekintetbe volna veendő azon kiilönczség, hogy holdjai nem úgy köröznek mint Földé vagy Jupiteré, hanem csaknem épszög alatt metszik pályáját, mi annál jelentékenyebb lehet, mivel számuk nyolez. Meg van fejtve c) a bolygók forgása tengelyük körül átaljában, s különösen mindannyinak egyirányú, a reájok képzelt szemlélőre nézve nyugotról keletrei forgása. Ugyan is abc körívnek a lll-dik ábrán mely itt földünk keleti féltekéjét képviseli, minden pontja ta- szittatik, mely taszítást e központban találkozó sugarak jelölhetik; ezekből az erők összetételének törvénye szerint egy származott be-t vehetünk föl, s az egész félteke taszítását 6-néI öszpontosulva képzelhetjük , mely tehát egykaru emeltyű gyanánt fog működni b pontnak c felé mozdításában. Hason módon öszvesílve képzelhetjük adc félkörnek vonzatását d ponton, mely erő szinte egykaru emeltyű gyanánt amazzal egyező irányban működvén d pontnak a felé mozdításában, a bolygók tengelykörüli sebes forgását eszközli. S im ebből következik hogy minden bolygónak egyirányban kell forogni (ha t.i. föltesszük, hogy bennök a villanyfolyamok szintoly irányúak mint földünkben), következik egyszersmint, hogy a nagyobb átmérőjű bolygóknak sokkal nagyobb sebességgel is kell forogni s ebben meg van fejtve a d) alatti kérdés is. Igaz ugyan, hogy a ll-ik ábrái készületnél midőn m delej c sodrony körül kering (mely az ábrán hibásan van oly nagyon meghosszabitva r gyűrű alatt), saját tengelye körül nem forog; sőtt előttem egy természettani könyv, mely mértanilag akarja bemutatni hogy nem is foroghat; némely olvasóimat reá utalva (Hessler Lehrbuch der Physik 532 1.) mások számára pedig csak annyit említve meg, hogy mivel Cen szög a III-ik ábrán, mely
