Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
298 PATAKY ARNOLD doma büntetésének az emléke élénken megvolt a zsidó nép emlékezetében ; a szentírás idézéséről nincsen szó. 18, 20-ban az írástudónak kérdésére : mit kell tennie, hogy az örök életet megnyerje, az Úr Jézus a Móz. II. 20, 12—16-ban és V. 5, 16—20-ban olvasható parancsolatokat idézi : «Ne aor. conj.) törj házasságot, ne ölj, ne orozz, ne szólj hamis tanúságot, tiszteljed atyádat és anyádat». (V. ö. Mát. 19, 18. 19; Mk. 10, 19.) A parancsok sorrendje eltér az Exodus Alexandriai fordításának és maszoretikus szövegének is a sorrendjétől, de a görög fordítás kifejezéseivel megegyezik. A parancsok sorrendje TM szerint a következő : «13. Ne ölj. 14. Ne törj házasságot. 15. Ne orozz.» — LXX A kódexének sorrendje : «13. Ne ölj. 14. Ne törj házasságot. 15. Ne orozz.»—LXX B és Papyrus Nash: «13. Ne törj házasságot. 14. Ne orozz. 15. Ne ölj.» stb. Az Alexandriai fordításnak mindkét szövege az ov tagadó szót és a futurum idejét használja : ov fzoïyevoeiç. ovx xXÉysiç. ov cpovevoeiç. 3. — A 19. fejezetben kezdődik a nagyhét eseményeinek az előadása. 19, 29—38. Jézusnak ünnepélyes jeruzsálemi bevonulását adja elő. Az ujjongó néptömeg szavait a 38. versben olvassuk. Mát. 21, 9. és Mk. 11, 9. 10-hez hasonlóan Szent Lukács is Zsolt. 118, 26. szavait adja a sokaság ajkára, de inkább csak értelem szerint : «Áldott, aki eljő, A király az Úr nevében! Békesség a mennyben És dicsőség a magasságban !» A dőlt betűvel írt szavak az említett zsoltárból valók, mely a zsidó és a keresztény magyarázatban idővel messiási értelmezést kapott. Amikor Szent Lukács elbeszéli, hogy az Úr Jézus az árusokat a jeruzsálemi templomból kiűzte, yeyganrai bevezetéssel idézi az Üdvözítő szavait : «Az én házam imádság háza, ti azonban latrok barlangjává tettétek». (19, 46.) Az Úr Jézus íz. 56, 7. és Jer. 7, 11. szavait olvasztja össze. A két prófétai helynek betűértelméről Mát. 21, 13. és Márk 11, 17-nél szóltunk; itt megismételjük, hogy az Üdvözítő a két próféta szavát a saját kortársaira vonatkoztatja. Az Izaiásnál olvasható hebraizáló xXr\űrjoerai helyett Szent Lukács a görög nyelvszokásnak jobban megfelelő sorai igét használja. Amaz események elbeszélésében, amelyek az Úr Jézus nagyhetét kitöltik, a szinoptikus evangéliumok szinte tökéletes párhuzamban haladnak egymással, és mind a hárman ugyanazokat az ószövetségi helyeket idézik. A gonosz szőllőmüvesekről szóló példabeszéd bevezető szavai (20, 9.) Izaiás nagy allegóriájának kezdetére (5, 1.) emlékeztetnek, anélkül azonban, hogy az Úr Jézus Izaiás könyvét kifejezetten idézné. E paraboláról Mát. 21, 33; Márk 12, 1-nél kimerítőbben szóltunk. * *
