Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 297 háborodásában azt kérdi : «Uram, akarod-e, hogy mondjuk : Szálljon le tűz az égből és semmisítse meg őket?» (9, 54.) A gondolat és részben a szavak is Illés próféta szavaira emlékeztetnek, amelyeket Kir. IV. 1, 10. és 12-ben olvasunk ; de két különböző eseménnyel van dolgunk és idézésről nincsen szó. A Kafarnaumra váró szomorú sorsot 10, 15-ben az Úr Jézus a következő szavakkal jövendöli meg : «És te, Kafarnaum, vájjon az égig magasztaltatol-e fel? Az alvilágig fogsz majd leszállni !» Hasonló szavakkal festi Izaiás próféta Babilon királyának elbizakodottságát (14, 13.) és bűnhödését (15. v.). Az Alexandriai fordításban olvasható ävaßriao/xai igealak helyett Szent Lukács (Mát. 11, 23-mal együtt) a vfoj-örjoii Igét használja. Idézetről nincsen szó, de megvan az analogia a két elbizakodott város fényes jelene és gyászos jövője között. 10, 27-ben az Üdvözítő kérdésére az örök életre törekvő írástudó a kettős főparancsolatot Móz. V. 6, 5. és III. 19, 18. szavaival idézi. (Az első hely a Sema<’ Jisrael imádságban a zsidók mindennapi imádsága volt.) Az idézet szinte szószerint megegyezik az Alexandriai fordításnak az A F kódexben olvasható recensiojával ( AF : xapôlaç, B ôiavoiaç), de csak a felsorolás első tagjában használja az praepositiót és a genitivust, a többi tagokban ezt er-nel és dativusszal cseréli fel, ô'Ajjç rfjç ôvvà/ieœç aov helyett a hasonló jelentésű év őát] rfj lajvi aov kifejezést használja, és, mint Márk, a mondatot egy taggal megtoldja: xal év ölrj rfj ôiavoia aov. A Móz. III. 19, 18-ból vett idézet szószerint megegyezik a Hetvenes fordítással. Mindkét helyen a LXX híven visszaadja a héber szöveget. Az újszövetségi hely betűértelemben idézi az ószövetségnek ezt az örök érvényű parancsát. V. ö. Mát. 22, 37. 39 ; Márk 12, 29—31. Az Úr Jézus 12, 53-ban (v. ö. Mát. 10, 35.) Mik. 7, 6-ra emlékeztető szavakkal írja le azt az igazságot, hogy ő nem békét, hanem meg- hasonlást hoz a világra, küzdelmet a jó és a rossz, az Isten és a gonosz lélek országa között : az atya felkel fia ellen, a fiú atyja ellen, az anya leánya ellen és a leány anyja ellen, az anyós menye ellen és a meny napa ellen. A dőlt betűvel jelzett szavak megvannak Mikeás próféta héber szövegében és az Alexandriai fordításban, de szorosan vett idézésről nincsen szó ; különben is Mikeás a saját korának általános erkölcsi romlottságáról beszél, mely a legszentebb családi kötelékeket is meggyalázza, Jézus pedig azt a gondolatot domborítja ki, hogy az ő tanítása a legbensőbb családi kötelékeket is meg fogja bontani, mert ugyanannak a családnak a tagjai közül is egyesek elfogadják az evangéliumot, mások pedig ellenszegülnek neki. Az Emberfia eljöveteléről szólva (17, 26—37.) az Úr Jézus a világ fiainak könnyelműségét, nemtörődömségét ostorozva Noé (27. v.) és Lót (29. v.) kortársainak hasonló könnyelműségére és a hirtelenül reájuk zúdult végveszedelemre mutat reá ; de mind a vízözönnek, mind Szó-
