Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
196 PATAKY ARNOLD nyes jelentése van. Az Úr Jézus azt akarja kifejezni, hogy a néptömegnek egyelőre meg kell elégednie a példabeszédekben való tanítással, mert neki mint tömegnek nem adatott meg az Isten országa titkainak mélyebb ismerete. Ez a különös nagy adomány akkor még nem illette meg a tömeg embereit és addig nem is illeti meg őket, míg egyenkint is szabad elhatározással Jézus tanítványainak a sorába nem lépnek be. A mustármagról szóló példabeszédnek egyik kifejezésében (4, 32. V. ö. Mát. 13, 32; Luk. 13, 19.): a kis mustármagból kinőtt fának «árnyékában lakoznak az ég madarai», — Dán. 4, 9. 18. szavai visszhangzanak, de idézésről nincsen szó. — 6, 34-ben az első csodálatos kenyérszaporítás körülményeinek leírásában Ez. 34, 5. szavaira ismerünk : az Üdvözítő szánakozik a népsokaság fölött, mely olyan volt, «mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk» ; de itt sincsen szó idézésről. Szent Márknak mindkét helyén általános és a Szentírásban gyakori gondolatról van szó. 7, 6. 7-ben az Úr Jézus xahœç éngocprjTevoev 'Hoataç tieqí v/acöv twv inoxQuüv, wç yÉyQcmxai őri bevezetéssel analóg értelemben a saját farizeus kortársaira alkalmazza íz. 29, 13. szavait, amelyekben az Úr amiatt panaszkodik, hogy a zsidók csak ajkukkal, emberi parancsra és tanításra — talán a jámbor Ezekiás király vallási reformja következtében — tisztelik Őt, minden benső áhítat nélkül. V. ö. Mát. 15, 8—9. Szent Márknál e szavak így hangzanak: 6. «Ez a nép ajkával tisztel engem, Szíve azonban távol van tőlem; 7. Pedig hiába tisztelnek engem, Amikor emberi tanokat és parancsokat tanítanak». Az idézet első része teljesen megegyezik a LXX-nak az K AQ-kódex- ben olvasható szövegalakjával, mely elhagyja a TM-ban és a B kódexben olvasható í VBSJ, év rű> axófian avrov xaí szavakat, de a többes számú Tifiâxn helyett egyes számot (ri/tä) használ. Az idézet utolsó sora fölcseréli a két tárgyeset sorrendjét és közéjük a xai szócskát szúrja be. A "’HITi szót az Alexandriai fordítás ^nttj-nak olvasta és /j-ávrjv (hiába) szóval fordította ; Szent Márk is ezt a szöveget vette át. A diáaoxdkíat; szó a LXX-ban a vers utolsó szava. 7, 10-ben az Üdvözítő Mcoilofjç yàq efocev bevezetéssel betűértelemben a Móz. II. 20, 12; V. 5, 16. és II. 21, 17 (LXX: 16)-ban olvasható parancsra és a megszegéséért járó büntetésre hivatkozik: «Tiszteljed atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg». (V. ö. Mát. 15, 4.) Az idézet első része teljesen megegyezik az Alexandriai fordítással, második része pedig ugyancsak a LXX- nak az A kódexben olvasható szövegalakjával egyezik meg. (A ftavárcp rekevrárco helyett B szövege így hangzik: TeXevTrjaei éavárqj). Az Alexandriai fordítás híven követi a héber szöveget.
