Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
12 PATAKY ARNOLD Az Isten csillagai fölé állítom trónomat, Megtelepszem a találkozás hegyén, A távol északon. (15.) És az alvilágba szállsz alá, A verem fenekére !» Mind az evangélium, mind a próféta ugyanazt a gondolatot fejezi ki képes beszédben, de az evangélium nem ragaszkodik szorosan sem a héber szövegnek, sem az Alexandriai fordításnak a szavaihoz, ahol a mondat első része Babilon királyának önmagáról 1. személyben mondott állítása. 11, 29. «Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és majd nyugalmat találtok telketeknek». Az Úr Jézus utolsó szavai Jer. 6, 16-ra emlékeztetnek : «így szól az Úr : Álljatok az utakra és nézzétek, Kérdezősködjetek a régi ösvényekről : Melyik a jó út? — És azon járjatok ; És majd nyugalmat találtok telketeknek.» De ők így szóltak : Nem járunk !» A Szent Máténál olvasható szavak teljesen megegyeznek Jeremiás héber szövegével és eltérnek az Alexandriai fordítástól, ahol ávánavaiv helyett' áyna/jóv (B-kódex), vagy áyiaa/xóv ( A-kódex) olvasható ; mindkét szó megszentelődést jelent. (Az Çvyôç szó hasonló szöveg- összefüggésben Jéz. Sir. f. 51, 26-ban, az aránavaiç szó pedig ugyancsak hasonló gondolatban Jéz. Sir. f. 6, 28-ban olvasható, és lehetséges, hogy az első evangélium görög fordítója ezt az utóbbi szót Jézus Sirák fia könyvéből vette. Mind az Üdvözítő, mind Jeremiás (TM) és Jézus Sirák fia a lelki megnyugvásról beszél (telketeknek hebraizmus : magatoknak). Az Úr Jézus azt mondja, hogy az Ő követése, aki szelíd és alázatos szívű Mester, megadja az embernek az igazi megnyugvást, ellentétben a zsidók írástudóinak törvénymagyarázatával, amely az emberre elviselhetetetlen terhet rak. Jeremiásnál viszont az Úr felszólítja népét, hogy a hajdan- kor jámbor embereinek a példáját kövessék, hogy megtalálják lelkűk nyugalmát, illetve megszentelődését. Az ószövetségi bölcs a bölcseség- ben (a mózesi törvény megtartásában) látja a lelki béke forrását. Az Úr Jézus előképes értelemben a saját példájának követésére vonatkoztatja a próféta szavait. Amikor a farizeusok megbotránkoznak azon, hogy Jézus tanítványai szombati napon kalászokat morzsolgatnak, az Üdvözítő Dávid példájára hivatkozik, aki a szükségtől kényszerítve bement az Úr házába és társaival együtt megette a kitett kenyereket, amelyeket a
