Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei

AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI

11

6. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas,

És megoldódik a némák nyelve».

Az Úr Jézus betűértelemben követi Izaiás jövendölését, de nem ragaszkodik annak szavaihoz.

Jézus feleletének utolsó tagja íz. 61, 1-ből átveszi az Alexandriai fordítás néhány szavát : tivev/ki xvqlov .... s/giaé /ie evayyeAíaaa&ai nr(x>%oïç, (X*: xaneivolç) ânéaxaÀxé fie láaaa&ai xovç avvxexQifx/xévovç xrjv xaQÔiav (K AQ: xfj xagôiq)... de ezeknek előképes értelmezést ad. Izaiásnál ugyanis a szegények (és a megtört szívűek) a babiloni fogságban sínylődő zidók, és a szabadulás jó híre az a jó hír, hogy a fogság ideje immár véget ér ; az Üdvözítő pedig arról beszél, hogy ő az Isten országáról szóló tanítást hirdeti az egyszerű lelkeknek, az 'am ha’aresnek, akikkel eddig senki sem törődött.

Ugyanebben a szövegösszefüggésben (10. v.) az Úr Jézus kifejezetten Keresztelő Szent Jánosra vonatkoztatja Mai. 3, 1. (v. ö. Móz. II. 23, 20.) jövendölését (v. ö. Márk 1,2; Luk. 7, 27.) :

«Ime én elküldöm színed előtt angyalomat,

Aki majd elkészíti utadat előtted.»

Az Úr Jézus az idézetet oiixôç éaxiv tieqi ov yéygcmxai szavakkal vezeti be.

Az idézet szövege eltér mind a héber szövegtől, mind az Alexandriai fordítástól, bár közelebb áll a maszoretikus szöveghez. Jelentéktelen eltérés a LXX-tól az, hogy Szent Máté evangéliuma èÇano- oxéAAco helyett csak ázcooxéAAco-t mond és a vers második részében 2. személyőre változtatja a héber \3Bl3 (előttem, LXX: tiqó ngoaconov fiov) szónak 1. személyű birtokragját (nçà jiQoaánov aov) ; de fontosabb eltérés, hogy a héber H3B igealakot (Márkkal és Lukáccsal együtt) helyesen xaxaaxeváaei kifejezéssel adja vissza, holott a LXX a H3B igének másik, ide nem illő jelentésére gondolt: enißAexpexai. — Az evangéliumi idézet az ószövetségi helynek mindkét szövegalakjától eltér abban, hogy a rigo nQooánov aov kifejezést a vers első tagjába is beleviszi. Ez a betoldás valószínűleg Márk 1, 2-ből, vagy Luk. 7, 27-ből eredt. — Malakiás szava szorosan vett messiási jövendölés, mely betűértelemben az Úr Jézus előhírnökében, Keresztelő Szent Jánosban teljesedett be.

Kafarnaum elvakultsága fölött a kárhoztató ítéletet az Úr Jézus a következő szavakkal fejezi ki (11, 23.): «És te, Kafarnaum, vájjon az égig magasztaltatol-e fel? Az alvilágig fogsz leszállói !» Az Úr Jézus szavai Izaiás könyvének ama helyére emlékeztetnek, ahol a próféta Babilon királyának kevélységéről (14, 13.) és a reá váró teljes megaláztatásról (14, 15.) beszél :

«(íz. 14, 13.) Te azt gondoltad magadban :

Az égbe megyek fel én,