Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 105 Istene és Jákobnak az Istene». Az idézés reábizonyitás Jézusnak rabbi- nikus gondolkodáshoz szokott hallgatóival szemben. Az ó &eôç ’AßgaA/t kifejezés a LXX A kódexének szövegalakját követi (B: êeôç ’AßgaA/i). Párhuzamos helyek: Márk 12, 19. 26 ; Luk. 20, 28. 37. 22, 34—36-ban egy farizeus írástudó megkérdezi az Urat : Melyik a föparancsolat a törvényben? Az Úr Jézus a 37. versben Móz. V. 6, 5. szavaival felel : «Szeressed Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lel- kedből és teljes elmédből». Ezt a magyarázatot a 39. versben kiegészíti a Móz. III. 19, 18-ból vett paranccsal : ((Szeressed felebarátodat mint önnönmagadat». A Deuteronomiumból vett idézet teljesen megegyezik a héber szöveggel és közelebb áll az Alexandriai fordításnak A F kódexekben olvasható szövegalakjához (a xagóía szót használja a ß-ben álló át óvom kifejezés helyett), viszont a LXX Ôvva/uç szava helyett ötávoia-t mond. Azonban az evangélium mind a három esetben dativust használ a LXX-ban álló, êÇ viszonyszótól függő genitivusok helyett, és ezzel közelebb kerül a héber mondatszerkezethez W- A Leviticusból vett idézet szószerint megegyezik a héber szöveggel és az Alexandriai fordítással. Az Úr Jézus szavaiban reábizonyitás van : az Üdvözítő az írástudónak a Se ma' Jisrael imádság szavaival felel. Szent Márk párhuzamos helye (12, 29—31.) terjedelmesebb. Szent Lukács (10, 27.) ezt az ószövetségi idézetet az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd bevezetésévé teszi. 22, 43. 44-ben az Úr Jézus közvetlenül és betüértelemben önmagára vonatkoztatja a messiási 110. zsoltár 1. versét: > «Szólt az Úr az én Uramnak : Ülj le jobbom felől, Míg én ellenségeidet Lábad alá nem vetem». Az idézést az Üdvözítő a következő szavakkal vezeti be : mbç aôr Aavelô êv jivEVfiari xaXeJ avrôv xvgiov Myœv. A zsoltáridézet teljesen megegyezik Szent Márk párhuzamos helyével (12, 36.), a héber szöveggel, és szinte szószerint követi az Alexandriai fordítást ; az első xùgioç szó előtt azonban elhagyja a névelőt, és vnonóóiov helyett imoxárw-t mond (mint Zsolt. 8, 7.). Szent Lukács evangéliumának párhuzamos helye 20, 42. sk-ben olvasható. Abban az igen komoly feddőbeszédben, amelyet az Úr jézus a 23. fejezetben a farizeusokhoz intéz, mintegy utoljára felszólítva őket a megtérésre, alig van ószövetségi vonatkozás. Ennek oka az, hogy e fejezet nem az ószövetségi törvényről szól, hanem a farizaizmusnak az alaptételeit, elsősorban hamis erkölcsi elveit támadja meg, ez az irányzat pedig csak az ószövetség utolsó korszakában, a Törvény, a próféták és a legtöbb kethubím-könyv megírása után lépett föl. A 38. vers Zsolt. 69, 26-ra vagy Jer. 22, 5-re céloz: «Íme, a ti
