Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
100 PATAKY ARNOLD össze nehány szóra terjed ; de ugyanő terkedelmesen idézi e helyet Szent Pál római beszédében (Csel. 28, 26. 27.). Figyelemreméltó, hogy Szent Máté és Szent Pál íz. 6, 10a—c idézésében megegyeznek az Alexandriai fordítással és a zsidó népnek tudatos, bűnös elvakultságát hangsúlyozzák, Szent Márk és Szent János pedig az ószövetségi felfogás szerint a zsidó nép elvakultságát is az Isten terveibe állítják bele. A mustármagról szóló példázatban az Úr Jézus egy vonást Ez. 17, 23., Dán. 4, 9. 18. gondolatával fest (13, 32.): a fa ágai között az ég madarai tanyáznak. Idézetről azonban nincsen szó, Máté és LXX. (Dán.) na nexemi xov ovgavov-ról beszél, Ezekiel idézett helyén a LXX-ban näv oQveov xal n&v néxeevov-ról van szó. Egyébként az Úr Jézusnál más a gondolat, mint a két ószövetségi prófétánál. 13, 35. Szent Máté Zsolt. 78, 2. teljesedését látja abban, hogy az Úr Jézus a néptömeget példabeszédekben tanította (fSnmç nXriQwiïfi to qrjûèv ôlà xov nQocprjXov1 Myavxoq) : «Példabeszédekre nyitom meg szájamat, Elmondok régi, elrejtett dolgokat». Az idézet első része szószerint megegyezik az Alexandriai fordítás B kódexében olvasható szövegalakkal (év naoaftoÂaïç, A: év nagaßoXfj), a második rész azonban csak a zsoltáros gondolatát (nem szavait) ismétli meg, mely ugyanaz TM-ban és LXX-ban. (Mát: egetil-oftai xexovppéva áno xaxaßoXfjq, LXX: <p&éytjo/j,ai nqoßXrjpaxa an àQyfjç.) Szent Máté alkalmazott értelemben (accomodatio per allusionein) idézi ezt a zsoltárt, melynek szerzője a nemzeti múltból akar példákat állítani kortársai számára, hogy belőlük okuljanak és ne legyenek hasonlók az Isten ellen folytonosan lázongó ősökhöz. A példabeszéd itt oktató költeményt jelent, melynek tárgya a bibliai történet. Ezt a történetet a szent szerző elrejtett dolgoknak mondja, mert az Isten vezetése csodálatos, és az emberek előtt igen sokszor felfoghatatlan. A végítélet után az igazak ragyogni fognak mint a nap (13, 43.). Ez a gondolat Dán. 12, 3-ra emlékeztet, bár idézésről nincsen szó, mert Dániel nem általában az igazakról, hanem az értelmesekről beszél, és azokról, akik sokakat az igazságosságra vezettek. Egyébként a héber nyelvszokás szerint «igaz» és «értelmes» lényegileg egyet jelent. 15, 4. Az írástudók hamis törvénymagyarázatával szemben az Úr Jézus az Isten negyedik parancsára (Móz. II. 20, 12 ; 21, 16 ; III. 20, 9. V. 5, 16.) hivatkozik, amelyet a hozzá fűzött büntető ítélettel együtt megrövidítve, de betű szerint és betűértelemben idéz : «Tiszteld atyádat és anyádat», és «Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halál1 8 0 és néhány kisbetűs kódex a nQotprjrov szót helytelenül kiegészíti a 'Hoatov névvel — valószínűleg Mát. 3, 3; 4, 14; 8, 17; 12, 17; 13, 14; 15, 7. hatása alatt.
