Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: A képekről való tudomány
AZ EGYHÁZATYÁK PLATONIZMUSA 77 Az egyházatyák platonizmusa? A dogmatörténet talán az egyetlen tudományág, mely a teológiai szaktárgyak között állandóan a kezdet nehézségeivel küszködik. Aránylag kevés is az érdeklődés, mely a szakkörök részéró'l felé irányul. Mi ennek az oka? Nem utolsó sorban, hogy meglehetősen magán viseli az apológiái színezetet. A protestáns körök részéről ért támadás nem kis fokban megnehezítette e szaktudomány kifejlődését. Ott még mindig azt az elvet vallják, hogy a kereszténység a hit letéteményét, a depositum fidei-1 megőrizte ugyan, de a különféle korok igényeinek hatása alól nem tudta kivonni. A kor ráütötte bélyegét. Különösen a hellén kultúrát vádolják, mely egészen megrontotta az eredeti és tiszta, tehát evangéliumi krisztusi tant. A legújabb protestáns dogmatörténet még ma is Harnack álláspontjára helyezkedik. Martin Werner: Die Entstehung des christlichen Dogmas problemgeschichtlich dargestellt, Bern, 1941. — című művében ma is még ezt mondja : «Die moderne wissenschaftliche Dogmengeschichtsschreibung hat die Lösung des Problems gesucht in der Richtung der von Harnach glänzend ausgeführten These : Das Dogma ist in seiner Conception und in seinem Aufbau ein Werk des Griechischen Geistes auf dem Boden des Evangeliums (Ad. Harnach, Lehrbuch der Dogmengeschichte, Bd. I. 5. Aufl. 1931, S. 20.). Das altkirchliche Dogma stellt demnach seinem Wesen nach eine Hellenisierung des Urchristlichen Glaubens dar.» I. mű. 1. lapján. A dogmatörténet ezzel a folyton előtörő váddal, hogy «az egyházatyák platonizmusa», egészen apológiái színezetet nyer. Ne gondoljuk azonban, hogy ez a vád : a hellén befolyástól megváltoztatott kereszténység, újkeletű ! Már régebbi, állandóan visszatérő gondolata ez a protestantizmusnak, mely nem tudja megérteni és nem akarja bevallani, hogy a katolikus Egyház nem platonizált evangélium ! Régen a tradíciót vetették el, most a dogmákat akarják kiküszöbölni és állandóan a «tiszta evangéliumról» beszélnek, mintha a hellén befolyás egészében és lényegében megváltoztatta volna az evangéliumi tanokat. Érdekes tehát e felfogás történeti szálait megkeresnünk, hogy lássuk és megértsük, hogyan került ez a gondolat : «az egyházatyák platonizmusa», a protestánsok köztudatába. A kereszténység, terjedése kezdetén, a hellén műveltség talaján ver gyökeret. Eleinte kétségtelenül szemben áll a görög bölcselettel, de a merő ellentét később enyhül, egyes bölcselők tanításai mind ismertebbekké válnak az Egyház nagy gondolkodói előtt is, kik csakhamar igyekeznek a bölcselők elfogadható tanításait a keresztény világnézet elmélyítésére és terjesztésére gyümölcsözővé tenni. Valamennyi görög filozófus között azonban főleg Plátó az, kinek bölcseletében sok olyan hasonló tanítást találtak, mely meglepően közel állt a hit
