Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Juhász Miklós: A képekről való tudomány

Szemle

Egy kiváló orientá/ista halálára.

(W. Flinders Petrie 1853—1942.)

A fegyverzaj közepette meglehetősen későn érkezett hozzánk az a szomorú hír, hogy 1942 július 28-án Jeruzsálem egyik kórházában eltávozott az élők sorából Sir William Flinders Petrie, az egiptológiának és a keleti archeológiának egyik legismertebb nevű művelője.

Charltonban (Angliában) született 1853 június 3-án. Nem kimondottan a Biblia-kutatásra adta magát, egiptológusnak készült. Komoly bevezető tanulmányok elvégzése után egészen fiatalon, 28 éves korában (1881-ben) Egyiptomba ment és ott az Egypt Exploration Fund megbízásából hosszú esztendőkön át ásatásokat folytatott.

Hogy munkáját gyümölcsözőbbé tegye és szakképzett munkatársakat neveljen, 1894-ben (tehát éppen 50 esztendeje) külön archeológiái iskolát (British School of Archaeology) alapított.

Ásatásainak és ősrégészeti munkálkodásának színhelye eleinte Egyiptom (Gizeh, Tanis, Naucratis, Fayum, Medum, Memphis).

Szinte gondviselésszerűnek mondhatók az itt végzett sorozatos kutatások. Általuk és velük alakult ki ugyanis a tudós lelkében ama tudományos módszer, melyet később elsőizben ö alkalmazott, éspedig kiváló eredménnyel a palesztinai ásatásoknál.

Ez az főleg, amiért a Theologia néhány sort szentel a kiváló tudós emlékének.

A múlt században a Biblia-kutatás mindenekelőtt az elődöktől örökölt hagyományokat tökéletesítette : a helyes bibliai szöveg megállapításán fáradozott (szövegtörténet, szövegkritika) és az egyes szentírási könyvek keletkezésének mikéntjét tette vizsgálódása tárgyává (irodalmi kritika). Hogy főleg ez utóbbi tudományágnál nagymérvű elkalandozás és tévelygés tapasztalható, elsősorban a divatos korszellemnek tudható be. Ám már egynéhány évtized óta, főleg a múlt világháború utáni időben, még a régi iskola követőinek szájából is mind élesebben hangzott el az a követelés, hogy minden Biblia-kutatásnak végeredményben mégis csak az a célja kell, hogy legyen, hogy a Szentírás felbecsülhetetlen értékű kincsesbányáját, a benne elrejtett szellemi értékeket tárja fel az isteni igére éhes embereknek.

Ugyanekkor a Biblia-kutató éles szeme észrevette azt is, hogy új, friss vizű forrásnak kell betorkolnia a kutatásnak ellanyhult, elposhadni készülő folyamába, ha a Biblia-kutatás nem akar csődbe kerülni.

És — hála Istennek — jött is, ömlött is a rendszeres ásatások nyuj-