Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
64 PAPP IMRE Világkép Isten nélkül. Hartmann metafizikai világképében nincs hely Isten számára. Ennek a világnak van ősalapja, van őshordozója, de nincs teljes értelemben vett Abszolútuma. Az ősalap a szervetlen anyag végtelen világa. Az anyag a világ alapja, az ember a csúcsa. Ahogy magasodik a lét tökéletességben, úgy gyengül erőben. Lét-erő és abszolút lét-tökéletesség a legtávolabb állnak egymástól. Egyedül az ember mondható személyiségnek, a szó teljes és elsődleges értelmében. Az ember a világ egyik véglete : a személyiség maximuma és az erő minimuma. «Az ellenkező véglet, az egyetemes, mindent átfogó lény — ha ugyan ilyen van — ... a személyiség minimuma, egyáltalán a személyiség status evanescens-e (= O) . . . Az Isten — ha már az ember mégis bele akarja vonni ebbe a perspektívába — nem a legfőbb és abszolút személy, hanem egyenesen az abszolút személytelen lény».1 Az abszolút személytelen lény pedig nem más, mint a szervetlen anyag, sötét mélységekben széttűnő világa. A világnak tehát nincs személyes létű ősoka és ősalapja. A világnak nincs Istene. A hartmanni posztulatórikus Isten-tagadás ennek a metafizikai alaptételnek axiológiai vetülete — áthevítve az Isten helyét elfoglaló embereszmény étoszával. papp Imre. (Folytatása következik.) 1 U. o. 225. 1.
