Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Papp Imre: Isten és erkölcsi lét Nicolai Hartmann erkölcsbölcseletében
ISTEN ÉS ERKÖLCSI LÉT HARTMANN ERKÖLCSBÖLCSELETÉBEN 55 nek alapjellege az objektivizmus és a metafizikai orientáció, egyik legjelentősebb alapfogalma pedig az értékeszme. A jelen kérdéshez röviden vázoljuk értéktanát, kategóriaelméletét, a kategóriaelméletben megalapozott antropológiáját, s végül azt az erkölcsi lelkületet és szellemet, azt az étoszt, amely filozófiai világnézetét és etikáját áthatja. A modern értékfilozófia fejlődése. A megújhodó modern filozófiai szellem egy új fogalmat sodort a filozófiai kutatás központjába : az értékfogalmat. Új meglátások benne találtak kifejezést, de egyúttal feltörtek rajta a filozófia örök kérdései is. Alig pár évtizede, hogy bekerült a filozófiai problematika gyújtópontjába, máris a legellentétesebb irányok sajátították ki a maguk számára, s ezért a sűrű jelentéssel átitatott fogalomból alig lehet kiolvasni az eredetileg beléhelyezett értelmet. Ha kutatjuk azt a szellemi légkört, amelyben felszínre vetődött az értékfogalom, a pozitivizmusra bukkanunk, ha pedig ideológiai alapjait keressük, Kanthoz jutunk. Hermann Lotze, «a modern értékfilozófia atyja» a XIX. század második felében él. Ennek a kornak domináns szellemi iránya a pozitivizmus. A pozitivizmus számára a tapasztalat határai zárják a valóság határait. A lét igazi arculata az, amely az érzéki jelenségekben nyílik elénk, s amelyet a fizikai és fiziko-kémiai képletek kereteibe lehet vonni. Nem lehet túllátni a dolgok látszatán. Puszta álmodozás mélyebb jelentést és értelmet keresni a pozitív tények mögött. A pozitivizmus a felület szelleme : a valóságnak és létnek csak azt a felső rétegét látja, amelyik kiüt a tapasztalás fényére. A pozitivizmus szoros kapcsolatban van a naturalisztikus világnézettel : mindaz, ami szellemi, ami magasabb értelmet és jelentést hordoz magában, ami a tapasztaláson túl fekszik, a pozitivizmus látásában elsikkad. Számára az egész világ egy hatalmas gépezet, amelyet láthatatlan vak kozmikus erők mozgatnák. A lét nem hord magában valami magasabb elrendelést, valami mélyebb jelentést és világfeletti hivatást. A pozitivizmus törli a lét értéki, eszmei jelentését. A lét elveszti benne benső értelmét és értéktartalmát. Csak vakcélú jelenség-dinamikát ismer, amelyben nem nyilatkozik meg semmi értelmi célszerűség, semmi értékrendi elhelyezkedés. A lét puszta tényiség, minden eszmei jelentés nélkül. Érthető, hogy ez a mindent ellaposító, létmélységeket elfedő pozitivizmus visszahatást váltott ki. Az ember nem élhet eszményekké lelkesített eszmék, értékvilágok nélkül. Az élet minden megnyilatkozásában értékekre irányul. Az ember, mint szellemi lény, keresi létének értelmi igazolását és nem tud megállani a nyers tényiségnél, mert habár
