Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Látható-e Krisztus egyháza?
LÁTHATÓ-E KRISZTUS EGYHÁZA 43 II. Lássuk röviden az érvelés menetét.1 Mi azt keressük, hogy a keresztény vallásban mi a lényeges. Az írás tanúsága szerint lényeges maga a közösség, az egység, az «egyház». És ennek láthatónak kell lennie. Ilyennek/rajzolja az Egyházat már a próféták jövendölése. «Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, és magasabb lesz a halmoknál ; hozzátódulnak mind a nemzetek, és odamegyen számos nép, és úígyszólnak : Rajta ! menjünk föl az Úr hegyére és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket utaira és ösvényein járjunk» (íz. 2, 2—3). A próféta szerint az Úr hegye magasztosságban felül fog múlni minden halmot, olyannyira, hogy világszerte ismert lesz fönsége és számos nép fogja a megismert «egyház»- ban megtalálni az igaz tanítást és igaz életet. Az Úr hegye, a szent Sión, volt mindenkor az eljövendő Egyház előképe, s az őskeresztények nagy előszeretettel ábrázolták «hegyen épült városnak» az Egyházat. A római katakombákban, valamint a nápolyi S. Gennaro-katakombá- ban is találtak hasonló ábrázolásokat a II. századból ; későbbi, de igen kifejező egy Vatikáni kódex festménye, amely a mindenség közepében ábrázolja az Egyházat, mint Isten-hegyet (Cosma Indicopleuste, cod. Vat. 1908). Az Egyház tehát az Isten háza, s mi az ő házanépe, akiket az Egyházban és az Egyház által tanít a krisztusi életre. Ugyanezt fejezi ki az Újszövetség szebbnél-szebb képekben : az Egyház a hegyen épült város, a sziklára alapozott épület, élő kövekből emelt Krisztus-test, bevetett szántóföld, ahova a jók közé látható módon beférkőznek gonoszak is, halakat gyűjtő (v. ö. Mt. 4, 19) háló, amelyből csak az utolsó napon fogják végleg eltávolítani a méltatlanokat. Azt is megjövendöli Krisztus, hogy Egyházát mint olyant üldözni fogják ; márpedig csak az üldözhető, ami látható (v. ö. Act. 9, 1—2). A tanítványokat azért fogják üldözni, mert Krisztushoz tartoznak (Mt. 5, 11). Tehát ismeretes lesz a kapcsolat is, mely Krisztushoz fűzi övéit. S hogy egymás között meg ne bomoljon ez az egység, meghatározza Krisztus az egyeztetés módját (Mt. 18, 14—17). Ez a mód is feltételezi, hogy a tagok mint ilyenek ismerik egymást, elöljáróikat mint olyanokat, s ha kizárható az egységrontó, úgy bizonyos, hogy ez a közösség, vagyis az Egyház, minden más emberi közösségtől megkülönböztethető. Ezt a bibliai érvelési menetet a multszázad liberális «teológusai» azáltal akarták kikerülni, hogy különbséget tettek krisztusi vallás (religio) és|közösség (ecclesia) között. így született meg az a külsőséges 1 Részletesén : Schütz i. h. Franzelin i. h. Möhler, Die Einheit in der Kirche §. 49; Scheeben, Mysterien §. 77 ; Schmaus, Kath. Dogmatik 1II/1, . 171.
