Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Erőss Alfréd: Látható-e Krisztus egyháza?
LÁTHATÓ-E KRISZTUS EGYHÁZA? Napjainkban mind gyakrabban olvasunk Krisztus titokzatos testéről. Az olvasóban fölmerülhet ilyenkor a kérdés : Mikor az Egyházat «Krisztus titokzatos testének» nevezzük, nem kerülünk-e összeütközésbe az Evangéliummal, amely mindenkor Krisztus Egyházának látható voltát hangsúlyozza? A «titokzatos» (/uvarxóg) ugyanis rejtett dolgot jelent, olyat, ami bár önmagában látható, de az avatatlanok előtt titkolják, elfedik, szóval «láthatatlanná» teszik. Nehézségünket könnyen megoldja a történeti betekintés. Az írás az Egyházat egyszerűen «Krisztus testének» (awpa Xqiotov) nevezi. Szükséges volt azonban ezt a bibliai nevet valamilyen jelzővel ellátni, hogy az Egyházat mint Krisztus-testet könnyebben meg lehessen különböztetni az Úr fizikai testétől. Szent Péter hasonlókép jár el, mikor az Egyházat olxoç nvevpanxôç névvel jelöli (1 ep. 2, 5). Példáját követve az egyházi írók corpus pneumaticum-nak mondják az Egyházat.1 A középkor folyamán a «pneumatikus» jelzőt fölváltja a «misztikus».1 2 Az Egyházat tehát nem azért nevezzük misztikus, vagyis titokzatos testnek, mert az rejtett vagy láthatatlan volna, hanem azért, hogy a fizikai testtől logikailag is megkülönböztessük. De testnek nevezzük, hogy ez analógia révén jobban kiemeljük az Egyháznak mint közösségnek : szervezetét és egységét.3 Hiszen az Egyház tulajdonképeni lényege épp az a csodálatos «isteni egység», amelyben összegyűjti az embereket. I. Az írás sokszor beszél Krisztus «küldetéséről» (Mt. 10, 40; 15, 24 etc.). Ez a küldetés kettős : helyreállítani a kapcsolatot Isten és ember között, és helyreállítani a kapcsolatot ember és ember között. Krisztus minden egyes lelket meg akar váltani s személyes hívévé tenni, de ugyanakkor egységben akarja összefogni azokat, akik őt megismer1 Clemens Alex. Strom. VII 14 (PG 9, 522); Tertullian, Adv. Marc. V 19 (PL 2, 520) ; S. Greg. Magn. Moralia XXXIV 4, 8 (PL 76, 722). V. ö. Tromp, Corpus Christi quod est Ecclesia 1937, 91. 2 Generatim admittitur Gulielmum Antisiod. primum fuisse, qui distingueret inter «Corpus Christi naturale» et «Corpus Christi mysticum et gratuitum», Tromp i. m. 93. 3 Paul se sert du terme oüfia pour illustrer l’idée de l’union ou de l’unité, Heylen, Les métaphores et les métonymes dans les ép. Pauliniennes (Eph. Th. Lov. 1935, 256).