Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Bánk József: A káptalani dignitas fogalma
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 375 Amikor a mostani világégésben oly sok lélek elcsügged és nem mer bízni a jövőben, a nagyváradi püspöki teológiai főiskola tudós biblikus professzora értékes és a maga nemében egyedülálló munkával gazdagította a magyar teológiai irodalmat. Follmann Géza egykor a jeruzsálemi «École Biblique»-nek volt a növendéke, és most megjelent munkájában huszonkét esztendős tanári munkásságának és tudományos búvárkodásának az eredményeit bocsátotta a nyilvánosság elé. Célja az, hogy a négy evangéliumban leírt csodákról egységes képet nyújtson, ehhez a képhez rövid, de alapos nyelvi és tárgyi magyarázatokat adjon és az Üdvözítő csodás beteggyógyításait beleállítsa a modern orvostudomány megvilágításába. Follmann munkája ebben az utóbbi tekintetben páratlan a magyar irodalomban. A szerző teológus, nevezetesen a biblikumban és a szentírási nyelvekben bír alapos képzettséggel ; de hogy az orvosi kérdésekhez is hozzászólhasson, e kérdések fejtegetéséhez orvosok szakvéleményeit kérte ki és az ő útbaigazításaikat követte az orvosi szakirodalom felhasználásában. Az evangéliumokban említett betegségekről Follmann munkája orvosi szempontból is részletes ismertetést ad. A vakok meggyógyítását bevezető szakasz (114—117. 1.) részletesen beszél a szembetegségekről, hat lapon keresztül (134—139. 1.) kimerítően szól a leprabetegségről. Az Üdvözítő ördögűzéseit a racionalizmus hisztérikus és epileptikus betegségek meggyógyításának szereti feltüntetni; ezért Follmann a 188—206. lapon a hisztériáról, ennek különböző válfajairól, továbbá a hypnosisról, a suggestióról, az epilepsziáról ad precíz orvosi leírást, hogy annál jobban reámutasson az Úr Jézus ördögűzéseinek teljesen más természetére és természetfölötti jellegére. Az bizonyos, hogy e kérdéseknek orvosi szempontból való tárgyalása az evangéliumi elbeszéléseket meglepően érdekes világításba helyezi, és annál inkább kiemeli az Üdvözítőnek isteni minden- hatóságát, amely korlátlanul uralkodik a természet minden törvénye, minden betegség és minden gonosz hatalom fölött. A könyv beosztása és tartalma a következő. Rövid előszó (3—4. 1.) után beállítja a természetfölötti elemet a történelembe (7—41. 1.). A csoda lényegét Schütz Antal Dogmatikájának a szavaival határozza meg: a csoda az emberi tapasztalás körében a természet rendjén kívül végbement esemény, melynek létesítő oka közvetlenül Isten, célja pedig a természetfölötti rend tanúsítása. A csoda tehát más, mint a csodálatos, amit a természet rejtett erői hívnak életre. Ezután a végső ok végtelen voltából és a világ esetlegességéből bizonyítja a csoda lehetőségét, valamint reámutat arra is, hogy a csodát az emberi értelem fel tudja ismerni. Hogy az evangéliumi csodákat a modern ember gondolatvilágához közelebb hozza, a jelen kornak néhány történelmi tényével igazolja, hogy csodák ma is előfordulnak és ezeket szakemberek ellenőrizhetik (Lourdes). — Majd röviden elvonultatja előttünk az egyes racionalista rendszerek támadásait az evangéliumok, nevezetesen az evangéliumi csodák ellen, de egyúttal reámutat a racionalizmus állításainak történelmi és lélektani lehetetlenségeire is. A «contraria juxta se posita magis elucescunt» elve alapján a szerző röviden szembeállítja az evangélium csodái-
